Page 400 [400]
OCR
ganius balra, a hegyek és Ecetra irányában vonul. (6) Egyik sereg sem találkozott ellenséges csapatokkal. Így aztán pusztítani kezdtek, de nem olyan határozatlanul, ahogy a volscusok tették, akik útonállók módjára, az ellenség széthúzásában bízva és bátorságától félve, sebtében kapkodták össze a zsákmányt. Ez egy szervezett sereg jogos megtorló hadjárata volt, amely már csak azért is súlyosabb volt, mert tovább tartott. (7) A volscusok ugyanis annak idején, félve, hogy Rómából közben megindul a sereg, csak a határvidékre törtek be néhányszor, a rómaiaknak viszont jó okuk volt elidőzni az ellenséges területen, hogy az ellenséget előcsalogassák az ütközetre. (8) Így miután körös-körül a földeken mindent felégettek, tanyákat, sőt néhány falut is, nem hagytak egy árva gyümölcsfát, egy aratást ígérő gabonatáblát sem, és elhajtottak zsákmányként minden embert és állatot a városfalakon kívülről, mindkét sereg visszatért Rómába. 32. (1) Az adósok fellélegezhettek ugyan egy kis időre, de mihelyt Rómának nyugta lett az ellenségtől, újraindultak a bírósági eljárások. Semmi remény nem volt a régi tartozások csökkentésére, sőt az adó még növelte az adósságokat, minthogy a censorok elrendelték, hogy új városfalat kell építeni kvadrátkövekből. (2) A köznép kénytelen volt vállalni ezt a terhet, mivel nem volt sorozás, amelyet a népíribunusok akadályozhattak volna. (3) Az előkelők nyomására katonai tribunusoknak is csupa patriciust valasztott meg: Lucius Aemiliust, Publius Valeriust (negyedszer), Gaius Veturiust, Servius Sulpiciust, Lucius és Gaius Quinctius Cincinnatust [377]. (4) Hasonló kényszerrel azt is elérték, hogy a Satricumnál táborozó egyesített latin és volscus légiók elleni háborúra a fiatalokat sikerült teljes számban felesketni, a íribunusok közbelépése nélkül. Három sereget állítottak ki: (5) egyet a Város biztosítására, a másikat gyors bevetésekre, ha másutt valami mozgolódás támadna, a harmadikat — messze a legerősebbet — pedig Publius Valerius és Lucius Aemilius vezette Satricum alá. (6) Mihelyt megpillantották a síkságon az ellenség harcra kész csatasorát, azonnal ütközetbe bocsátkoztak. A jó kilátásokkal kezdődő csata csak azért nem hozott kétségtelen győzelmet, mert végét vetette a roppant széllökésekkel rájuk zúduló felhőszakadás. (7) Másnap újrakezdődött a harc. Egy ideig a bátorságot és a szerencsét tekintve kiegyenlitettek voltak az erőviszonyok: különösen a hosszú szövetség ideje alatt! a római katonai fegyelemhez szokott latin légiók álltak helyt keményen. (8) De a lovasság támadása megzavarta hadrendjüket, és a felbomlott sorokat megrohanta a gya! A két népet a latinoknak a Regillus-tónál elszenvedett veresége (Kr. e. 496) óta erős katonai szövetség kötötte össze. 399
