Oldal 399 [399]
segítségükre, még a hír hozóját sem vették őrizetbe —egy ellenséges latin katona
szedte rá őket, rómainak adva ki magát -, és így maguk rohantak a kelepcébe.
(5) Miközben ők a kedvezőtlen terepen, egyedül a katonák hősiességére támasz¬
kodva álltak helyt, öltek és haltak, az ellenség a másik oldalról megrohanta
a síkságon őrizetlenül álló római tábort. (6) Mindkét helyen a vezérek tudatlan¬
sága és meggondolatlansága okozta a csatavesztést; csak a római nép szerencsé¬
je és a katonáknak vezető nélkül is rendíthetetlen bátorsága mentette, ami
menthető. (7) Amikor a hír Rómába érkezett, az első dontés az volt, hogy dictatort
választanak. Később, amikor a volscusok felől megnyugtatóbb hírek érkeztek, és
nyilvánvalóvá lett, hogy nem tudják, hogyan kellene kihasználniuk a győzelmük
teremtette alkalmat, Róma innen is hazahívta a sereget és a vezéreket; ezután
a volscusok nem háborgatták többé őket. (8) Csak az év végén keltett izgalmat
az a hír, hogy a praenesteiek újrakezdték a háborút, fellázítva a latin népeket is.
(9) Ugyanebben az évben új telepeseket küldtek Setiába," minthogy a város
panaszkodott népességének csekély száma miatt. A balszerencsés háborúra vi¬
gaszul szolgált a belső béke, amelyet az biztosított, hogy a plebejus katonai
tribunusokat a köznép kedvelte és tisztelte.
31.
(1) A következő évnek — amikor Spurius Furius, Ouintus Servilius (másodszor),
Licinus Menenius (harmadszor), Publius Cloelius, Marcus Horatius és Lucius
Geganius lettek consuA hatáskörű katonai íridunusok [378] — már az első nap¬
jaiban rendkívüli erővel lángolt fel az elégedetlenség. A lázadás oka és alapja az
eladósodás volt. (2) Ennek kivizsgálására Spurius Servilius Priscust és Ouintus
Cloelius Siculust censorrá választották, de a háború megakadályozta őket fel¬
adatuk teljesítésében. (3) Először lóhalálában érkező hírnökök, majd a földekről
seregestül beáramló menekültek jelentették, hogy volscus légiók törtek be a római
területre, és mindenfelé fosztogatják a földeket. (4) A nagy riadalomban a külső
veszély nemhogy háttérbe szorította volna a polgári villongást, éppen ellenke¬
zőleg: a íribunusok hatalmukat felhasználva még erőszakosabban léptek fel
a sorozás megakadályozására, amíg rá nem erőltették az atyákra azt az egyezsé¬
get, hogy amíg a háború tart, senki ne fizessen adót és ne szolgáltasson igazsá¬
got adósság ügyében.
(5) Miután a köznép megkapta ezt az engedményt, a sorozás nem ütközött
többé ellenállásba. UJ légiókat toboroztak, majd úgy határoztak, megosztják
erőiket, és két sereget küldenek a volscus földre: Spurius Furius és Marcus Ho¬
ratius jobbra, a tengerparti vidék és Antium, Ouintus Servilius és Lucius Ge¬
! A colonia alapításáról (Kr. e. 382) Livius nem tesz említést.
398