OCR
jöjjetek, álljatok méltó bosszút azokon, akik benneteket megsértettek, minket pedig a ti hatalmatokra tett esküjükkel vezettek félre! (3) A praenesteiek nem tudták feltartóztatni sem a lovasok, sem a gyalogosok támadását. Soraik az első rohamra és csatakiáltásra szétszóródtak. Majd miután mindenütt megbomlott a csatarend, megfutamodtak, és rémületükben még saját táboruk mellett is elrohantak; rendezetlen futásukban csak akkor álltak meg, amikor Praenestétől látótávolságba kerültek. (4) A futás közben szétzilálódott csapatok kiválasztottak egy helyet, hogy azt sebtében megerődítsék, attól tartva, hogy ha ők bevennék magukat a falak mögé, az ellenség tüstént felégeti a földeket, és miután mindent elpusztított, ostromzár alá veszi a várost. (5) De alighogy megjelent a győztes római sereg, miután kifosztotta az Allia menti tábort, ezt a megerődített állást is feladták, és még a falak védelmében is alig bízva bezárkóztak városukba, Praenestébe. (6) Nyolc további város állt Praeneste fennhatósága alatt. A rómaiak ezeket szép sorjában megtámadták, és amikor rövid harc után mind elesett, a sereg Velitrae alá vonult, és azt is bevette. (7) Ezután került sorra maga Praeneste, a háború kezdeményezője, amelyet végül nem rohammal foglaltak el, hanem megadta magát. (8) Titus Ouinctius, miután egyszer nyílt csatában győzött, rohammal bevett két ellenséges tábort és kilenc várost, majd Praenestét is megadásra kényszerítette, visszatért Rémäba. Diadalmenetében a Hadvez£r Iuppiter Praenesteböl hozott szobrát is felvitte a Capitoliumra. (9) A szobrot Iuppiter és Minerva szentélyfülkéje között állították fel, talapzatán a vezér tetteit megörökítő, nagyjából ilyen szövegű táblával: , Megadta azt luppiter és az összes isten, hogy Titus Quinctius dictator kilenc varost bevegyen.” (10) A dictator a kinevezésétél szämitott 20. napon lemondott tisztségéről. 30. (1) Ezutän nepgyülest tartottak consuh hatäskörü katonai fribunusok megvälasztására. A tisztséget egyenlő számban nyerték el patríciusok és plebejusok. (2) A patríciusok közül Publius és Gaius Manliust és Lucius luliust, a plebejusok közül Gaius Sextiliust, Marcus Albiniust és Lucius Antistiust valasztottak meg [379]. (3) A két Manlius, minthogy származásuk miatt jobban becsülték őket a plebejusoknál, Iuliusnál pedig népszerűbbek voltak, minden szokásos eljárás — sorsolás, kölcsönös megállapodás — mellőzésével rájuk bízták a volscusok elleni háborút. A döntést később mind az atyák, mind ők maguk megbánták. (4) Minden felderites nelkül kiildtek ki néhany cohorsot' takarmanyért, és amikor az a hamis hír érkezett, hogy körülfogták őket, hanyatt-homlok siettek ! Lásd a II. 11. 8 jegyzetét. 397