Page 395 [395]
OCR
és köznépünk magatartása, kivéve ha egyszer tőletek kapunk és értetek ragadunk fegyvert. Köszönjük vezéreiteknek és seregeiteknek, hogy inkább hittek a szemüknek, mint a fülüknek, és ahol nem találkoztak ellenséges magatartással, maguk sem tanúsítottak ilyet. (6) Azt a békét kérjük tőletek, amelyhez mi is tartottuk magunkat, és kérjük, oda fordítsátok a háborút, ahol megtalálható. Ha meg kell tapasztalnunk fegyvereitek erejét, fegyvertelenül fogjuk megtapasztalni. Adják a halhatatlan istenek, hogy kötelességtudó lelkületünk meghozza gyümölcsét. (7) Ami pedig a vádakat illeti, amelyeken felindulva hadat üzentetek, kár is fáradni, hogy szavakkal cáfoljuk meg azt, amit a tények úgyis meghazudtoltak; de úgy véljük, még ha igazak volnának ezek a vádak, akkor sem kellene félnünk a beismeréstől, mert megbánásunk annyira szemmel látható. Vétkezni is lehet ellenetek, csak maradjatok méltók arra, hogy ily módon kapjatok elégtételt." (8) Nagyjából ennyit mondtak a tusculumiak. Azonnal megkapták a békét, és nem sokkal később a polgárjogot is. A légiókat hazavezényelték Tusculum alól. 27. (1) Camillus, miután a volscus háborúban körültekintésével és bátorságával, a tusculumi hadjáratban szerencséjével, és mindkét alkalommal tiszttársa iránt tanúsított páratlan türelmével és önmérsékletével oly fényes érdemeket szerzett, (2) letette tisztségét. A következő évre Lucius és Publius Valeriust (előbbit ötödször, utóbbit harmadszor), Gaius Sergiust (harmadszor), Licinus Meneniust (másodszor), Publius Papiriust és Servius Cornelius Maluginensist választották meg katonai zribunusnak [380]. (3) Ebben az évben censorokra is szükség volt, főképpen azért, mert ellentmondó híresztelések terjedtek az adósságokról, és a népzribunusok beszédeikben gyűlöletkeltő módon még el is túlozták az adósságok összegét, azok viszont, akiknek az volt az érdeke, hogy a hitelélet nehézségeit ne az adósok nehéz körülményeivel, hanem megbízhatatlanságával magyarázzák, igyekeztek az összeget kisebbnek feltüntetni. (4) Gaius Sulpicius Camerinust és Spurius Postumius Regillensist választották meg censornak. Megkezdett munkájukat azonban félbeszakította Postumius halála, mert vallási okokból féltek helyettes ceznsort választani a régi mellé.! (5) Erre Sulpicius lemondott, de az újonnan választott censorok nem léphettek hivatalba, mert választásuknál megsértették a vallási előírásokat. Harmadszor választani már nem mertek, miután az istenek mintegy kinyilvánították, hogy erre az évre nem engedik meg a censorok működését. ! Vö. V. 31. 6—7. 394
