Seite 393 [393]
(8) A másik íribunus is tette a dolgát: őt a gyalogos sorokat helyreállító tiszt¬
társa a lovassághoz küldte. Itt nem szemrehänyäsokkal - erre neki, akit szintén
felelősség terhelt a balsikerért, vajmi kevés joga maradt —, hanem parancsolás
helyett kérésre váltott: egyenként és együttesen könyörgött mindenkinek, há¬
rítsák el a vádat róla, a mai szerencsétlen nap elöidezöjeröl: (9) „Tiszttärsam
tiltakozása és intése ellenére inkább akartam osztozni mindenki meggondolat¬
lanságában, mint egyetlen ember előrelátásában. Akár jól, akár rosszul alakul ma
sorsotok, Camillus mindenképpen megkapja a maga dicsőségét. Nekem azonban,
ha nem fordítjuk meg a csata sorsát, a szerencsétlenség terhét mindenkivel együtt,
de a gyalázatét — és ennél nincs rosszabb — egyedül kell hordanom!
(10) Az ide-oda hullámzó arcvonalban legjobbnak látták, ha a lovakat a lo¬
vászokra bízzák, és gyalogos harcban támadnak az ellenségre. Feltűnő fegyver¬
zetükben és harci kedvükkel mindig oda siettek, ahol a gyalogosok a legszoron¬
gatottabb helyzetbe kerültek. Vezérek és katonák egyaránt hallatlan bátorsággal
vetették magukat a mindent eldöntő küzdelembe. (11) A végeredmény meg¬
mutatta, mire képes a mindenre elszánt hősiesség. Amerre a volscusok nemrég
még színlelt félelemből húzódtak vissza, most ugyanarra menekültek, de valódi
futással. Nagy részüket a harcban vagy utána, futás közben kaszabolták le, a töb¬
bit a táborban, amelyet ugyanezzel a lendülettel foglaltak el. De nagyobb volt
a foglyok, mint az elesettek száma.
25.
(1) A táborban a foglyok számbavételénél felismertek néhány tusculumit. Ezeket
a többitől elkülönítve a zridunusok elé vezették: itt a kihallgatás során beismer¬
ték, hogy államuk döntése alapján vonultak hadba. (2) Camillus félt, hogy há¬
ború fenyeget ezzel a közeli szomszéddal, ezért kijelentette, hogy a foglyokat
azonnal Rómába viszi, nehogy az atyák előtt rejtve maradjon a tusculumiak
hitszegése; addig is tiszttársa legyen szíves átvenni a tábor és a sereg parancs¬
noksägät. (3) Lucius Furiusnak j6 lecke volt ez az egy nap, hogy mások jobb
elgondolásainál ne tartsa többre a sajátjait. Mégis, ő maga éppoly kevéssé volt
meggyőződve, mint bárki más a táborban, hogy Camillus elég engedékeny lesz
megbocsátani hibáját, amellyel az államot oly nagy veszélybe sodorta. (4) Mind
a seregben, mind Rómában egybehangzóan az a vélemény alakult ki, hogy mivel
volscus földön váltakozó szerencsével folyt a háború, a csatavesztés és a megfu¬
tamodás felelőssége Lucius Furiust terheli, a győzelem minden dicsősége pedig
Marcus Furiust illeti. (5) A foglyokat a senazus elé vezették, és az atyák úgy
döntöttek, hogy háborút indítanak Tusculum ellen. A parancsnokságot Camillusra
bízták. O egyetlen segítőtársat kért a hadjárat vezetéséhez, és amikor rábízták,
hogy tiszttársai közül tetszése szerint maga válasszon ki valakit, az általános
392