Page 389 [389]
OCR
(15) Amikor már nem kellett tőle félni, a nép nemsokára már csak jó tulajdonságaira emlékezett, és vágyódni kezdett utána. Rövidesen súlyos járvány tört ki, amelynek nem tudták okát adni. Sokan ebben is Manlius kivégzésének a következményét látták, mondván: (16) megmentője vérével mocskolták be a Capitoliumot, és az isteneknek nem tetszett, hogy szinte a szemük előtt végezték ki azt, aki szentélyeiket az ellenség kezéből visszaszerezte. 21. (1) A járvány után szűkös volt a termés, és amikor a két csapás híre elterjedt, a következő évben — amikor Lucius Valerius (negyedszer), Aulus Manlius (harmadszor), Servius Sulpicius (harmadszor), Lucius Lucretius (harmadszor), Lucius Aemilius (harmadszor) és Marcus Irebonius lett consuli hatáskörű katonai tribunus [383] —, többfelé is kitört a háború. (2) A volscusokon — akiket a sors szinte örök időkre arra rendelt, hogy a római sereget edzésben tartsák —, az elpärtoläsra mär r&göta keszülödö Circeii és Velitrae coloniakon és a gyanús Latiumon kívül váratlanul új ellenség is jelentkezett az addig rendkívül hűséges lanuviumiak személyében. (3) Az atyák meg voltak győződve róla, hogy a lanuviumiak azért tettek így, mert semmibe veszik Róma erejét, minthogy velitraebeli polgártársaik elpártolása is oly sokáig büntetlenül maradt, ezért aztán elhatározták, hogy a lehető leghamarabb javaslatot terjesztenek a nép elé a hadüzenetről. (4) A köznép harckészségének fokozása érdekében ötös bizottságot neveztek ki a pometiai földek felosztására és hármas bizottságot colonia alapitására Nepetében. (5) Ezután terjesztették a nép elé a háború kérdését, és a ¢ribusok a népíribunusok tiltakozása ellenére is kivétel nélkül a háború mellett foglaltak állást." (6) Ebben az évben csak hadi készülődések folytak, a sereg a járvány miatt nem vonult ki. Ezzel a késlekedéssel a coloniák időt nyertek, hogy megkövessék a senatust. Lakosságuk nagy része hajlott is arra, hogy engesztelő követséget küldjenek Rómába. (7) Ám amint lenni szokott, néhány magánember az egész közösséget magával rántotta az őket fenyegető veszedelembe: a rómaiaktól való elpártolás kezdeményezői félelmükben, hogy egyedül rájuk fogják hárítani a felelősséget, és őket dobják oda engesztelő áldozatul a rómaiak haragjának, lebeszeltek a coloniakat a beketervekröl. (8) Sőt nemcsak a tanácsban akadályozták meg a követküldést, de a köznép nagy részét is felbujtották, hogy induljanak zsákmányszerző hadjáratra római területre. Ez az új sérelem szertefoszlatta a béke minden reményét. ! A , tribusok" nyilván szerzői tévedés vagy másolói elírás a centuridk helyett, hiszen a háború ügyében nem a ¢ridusok gytilése, hanem a comitia centuriata döntött. 388
