Page 383 [383]
a senatust, alaptalanul tolvajlással gyanúsította meg, hogy gyűlöletet keltsen
ellene. Manlius azt válaszolta, hogy ő nem fog ellenségei kénye-kedve szerint
beszélni, mire a dictator elrendelte, hogy tartóztassák le. (2) Manlius, amikor
a poroszló megragadta, felkiáltott: , Legjobb és Leghatalmasabb Iuppiter, Tuno
Királynő, Minerva és ti, a Capitolium várában lakozó istenek és istennők mind,
hát tűritek, hogy ellenségei így bánjanak el a ti harcosotokkal és oltalmazótok¬
kal? Ezt a jobbot, amellyel elűztem szentélyeitektől a gallokat, lánc és béklyó
fogja gúzsba kötni ?"(3) Nem akadt ember, aki e méltánytalanságot ne felhábo¬
rodva nézte és hallgatta volna végig. De a jogos hatalmat olyannyira tisztelő nép
némely törvényt még önmaga által is felülbírálhatatlannak alkotott meg, így sem
a népíribunusok, sem maga a köznép egyetlen pillantással, egy hangos szóval
nem mertek tiltakozni a dictafori erőszak ellen. (4) Biztos értesüléseink vannak
arról, hogy Manlius bebörtönzése után a köznép nagy része gyászruhát öltött,
sokan megnövesztették hajukat és szakállukat,! és atömeg szomorúan ácsorgott
a börtön bejáratánál.
(5) A dictator a volscusokon aratott győzelemért diadalmenetet tartott, amely
azonban inkább gyűlöletet hozott rá, mint dicsőséget. Az emberek azt morogták,
hogy otthon és nem a csatatéren szerezte meg a diadalmenet jogát, és nem az
ellenség, hanem polgártársa fölött tartotta azt; gőgje betetőzéséhez csak az hi¬
ányzott, hogy Marcus Manliust is ott vezessék kocsija előtt. (6) Már érett a zen¬
dülés. A senatus, hogy a feszültséget enyhítse, egyszerre csak kéretlenül, önkén¬
tes adakozoként lépett fel: elrendelte, hogy létesitsenek Satricumban co/oniat,
telepítsenek ott le 2000 római polgárt, és osszanak mindegyiknek 2,5 iugerum
földet. (7) Minthogy azonban ezt a közhangulat úgy fogadta, mint csekély és
keveseknek szóló adományt, sőt megvesztegetést, hogy Manliust hagyják sor¬
sára, az orvoslás csak szította a lázadást. (8) Egyre feltűúnőbbé vált a Manlius¬
pártiak vádlottak módjára gyászt viselő sokasága, és amikor a diczazor a diadal¬
menet után leköszönt tisztségéről, és megszűnt a tőle való félelem, szabadabb
tere nyílt a vélemények és érzelmek kinyilvánításának.
17.
(1) Egyesek nyíltan tettek szemrehányást a tömegnek, mondván, hogy védel¬
mezőit rajongásával szédítő magasba emeli, majd a veszedelem döntő pillana¬
täban cserbenhagyja. (2) Igy veszett oda Spurius Cassius,” aki a koznépet fold¬
höz akarta juttatni, így járt Spurius Maelius,? aki saját költségén igyekezett
! A gyász jeléül.
2 Vö. II. 41.
3 Vö. IV. 14.
382