Seite 373 [373]
azzal, hogy vezesd ezt a tanácskozó testületet, legyen gondod az istenek tiszte¬
letére, a választógyűlésekre, a törvényekre, a Város minden ügyére."
(16) Miután mindnyájan készségesen megígérték, hogy teljesítik a rájuk bízott
feladatot, vezértársa, Valerius hozzáfűzte: Marcus Furiust dictatornak, önmagát
pedig lovassági főparancsnoknak tekinti, (17) tehát amilyen véleménnyel vannak
erről a kiváló főparancsnokról, olyan reményeket fűzzenek a háború sikeréhez.
Az atyák örömükben felugráltak helyükről, azt kiáltozták, hogy ők bizony re¬
ménykednek, akár háborúra, akár békére, akár általában az állam helyzetére
gondolnak. (18) Rómának soha nem lesz szüksége dictazorra — mondták —, ha
ilyen férfiak töltik be a tisztségeket, ilyen egyetértés kapcsolja őket össze, ráadá¬
sul egyaránt hajlandóak parancsolni és engedelmeskedni, és a dicsőséget is inkább
megosztják egymással, nem pedig maguknak sajátítják ki, ami közös.
7.
(1) Furius és Valerius, miután elrendelték a törvénykezési szünetet, és megtar¬
tották a sorozást, Satricum! ellen indultak, ahová az antiumiak nemcsak a
volscusok új nemzedékéből sorozott ifjúságot gyűjtötték össze, hanem még egy
roppant haderőt is a latin és hernicus népek soraiból, akiket régóta nem sújtott
semmiféle háború. (2) A római katonákat nyugtalanította, hogy a régi ellenség¬
hez újabb is csatlakozott. Camillus már az arcvonalat rendezte, amikor a centuriôk
jelentették, hogy a katonák zaklatottak, kedvetlenül fegyverkeztek, húzódozva,
tétován vonultak ki a táborból, sőt olyan megjegyzéseket is tettek, hogy száz
ellenség jut majd egy rómaira, és ekkora tömeggel szemben még akkor is nehéz
helytállni, ha nincs felfegyverkezve, hát még ha fegyvere is van. Erre ő lóra
pattant, és a hadijelvények előtt, szemben a csatasorral, az egységek közé lova¬
golva így szólt hozzájuk:
(3) , Katonák, mi ez a csüggedés, mi ez a szokatlan habozás? Kit nem ismer¬
tek: az ellenséget, engem vagy saját magatokat? Mi más az ellenség, mint bá¬
torságotok és dicsőségetek állandó alapanyaga? (4) Ti pedig az én vezetésemmel
— hogy ne is beszéljek Falerii és Veii bevételéről? és az elfoglalt hazánk földjén
levágott gall légiókról — nemrég éppen a volscusokon, az aequusokon és Etru¬
rián aratott háromszoros győzelmeteket ünnepeltétek hármas diadalmenetben.
(5) Vagy nem ismeritek fel bennem vezéreteket, mert nem dictatorként, hanem
tribunusként adtam jelt a kivonulásra? Nekem sem hiányzik a korlátlan hatalom
fölöttetek; úgy illik hát, hogy ti se lássatok bennem mást, csak saját magamat,
hiszen sohasem a diczatori hatalom adta bátorságomat, épp ezért a száműzetés
! Ez az ősi latin város az V. század elején került a volscusok kezére.
? Vö. V. 19. 1-22. 8 és 26. 3-27. 15.
372