OCR
29. (1) Minthogy a népzribunusok kezdeményezései még nem értek célt," a köznép arra törekedett, hogy a javaslat előterjesztői tartsák meg zribunusi tisztségüket, az atyák pedig arra, hogy a javaslat ellenzőit válasszák újra. De saját választási gyűlésein a köznép akarata esett latba nagyobb súllyal. (2) Az atyák ezt a sérelmet úgy torolták meg, hogy senazusi határozatot hoztak a köznép által gyűlölt consuA tisztség visszaállításáról.? 15 év után újra consulokat választottak: Lucius Lucretius Flavust és Servius Sulpicius Camerinust [393]. (3) Az év elején a népzribunusok — minthogy egyetlen tisztségviselő társuk részéről sem fenyegetett tiltakozás — még elszántabban törekedtek a törvényjavaslat elfogadtatására, a consulok pedig, éppen ezért, nem kisebb hévvel szálltak szembe velük. Míg a polgárság figyelme erre az ügyre összpontosult, az aaguusok bevették Vitelliát, a területükön létesített római coloniát. (4) A telepesek nagy része sértetlenül eljutott Rómába, minthogy a várost az éjszaka folyamán árulás játszotta az ellenség kezére, és túlsó részén szabad út nyílt a menekülésre. (5) A feladatot Lucius Lucretius consulra bízták, aki seregével odavonult, ütközetben diadalt aratott az ellenségen, és győztesen tért vissza Rómába — egy sokkal nagyobb csatára. (6) Törvény elé idézték a két évvel korábban hivatalban volt népzribunusokat, Aulus Verginiust és Quintus Pomponiust. A senatus egyértelmtien becsületbeli kérdésnek tartotta, hogy védelmükre keljen, hiszen nem a magánéletben vagy tribunusi tisztükben elkövetett vétkükért vádolták be őket, csak azért, mert az atyák kedvében járva megvétózták a többi íribunus javaslatát." (7) De a senatus pártfogásánál erősebbnek bizonyult a köznép haragja, és így — a lehető legroszszabb példát szolgáltatva, az atyák nagy felháborodására — ártatlanul 10 000 súlyos bronzpénz bírságra ítélték őket fejenként. (8) Camillus nyíltan rábizonyította bűnét a köznépre: most szembefordul saját embereivel, és nem látja be, hogy ha a zribdunusok ellen ilyen botor ítéletet hoz, óvási joguktól fosztja meg őket, és ezáltal magát a íribunusi hatalmat ássa alá. (9) Tévednek — mondta -, ha azt képzelik, hogy a senazus eltűri e testület zabolatlan féktelenségét. Az atyäk, ha a zribunusi hatalmat nem tudjäk ¢ribunusi segítséggel letörni, majd találnak más fegyvert ellene. (10) A consuloknak is ! Arról a I. Sicinius népéribunus által előterjesztett javaslatról van szó, hogy a rómaiak települjenek át a meghódított Veiibe (vö. V. 24. 7-10). ? Miután csak patrícius lehetett consul, ez a tisztség a patrícius uralom jelképévé és biztosítékává vált. A nép csak 367-ben vívta ki, hogy plebejus is lehessen consw/ (VI. 42. 11). 3 Läsd V. 25.1. 336