Oldal 334 [334]
OCR
amikor erre alkalom adódott, játszadozás és változatos csevegés közben a szokásosnál tovább csalta őket, és az ellenséges előőrsök között egyenest a római táborba, Camillus fővezéri sátrához vitte. (3) Elvetemült tettét itt még elvetemültebb szavakkal tetézte, mondván: ő most a rómaiak kezére adta Faleriit, (4) mert kiszolgáltatta nekik a város vezetőinek gyermekeit. (5) Camillus e szavakra így válaszolt: , Nem hozzád hasonszőrű sem a nép, sem hadvezére, akihez gyalázatos ajándékoddal jössz, te gyalázatos! (6) Köztünk és a faliscusok között nincs emberi megegyezésen alapuló szerződés, de mindkét felet most és mindenkor kötelezi az a kapcsolat, amelyet a természet teremtett közöttünk. A háborúban is van jog, akár a békében, és mi megtanultuk, hogy ennek tisztelete legalább olyan fontos számunkra, mint a hősiesség. (7) Nem az ilyen életkorúak ellen fogtunk fegyvert, akiket egy város elfoglalásakor sem szokás bántani, hanem fegyveresek ellen, akik — bár nem sértettük meg és nem zaklattuk őket — Veiinél megtámadták a római tábort. (8) Te elkövettél minden tőled telhetőt, hogy hallatlan vétkeddel felülmúld őket; én pedig úgy fogok föléjük kerekedni, mint Veii fölé: bátorsággal, ostromművekkel, fegyverrel — római módon." (9) Azután megparancsolta: vetkőztessék le, kössék hátra a kezét, és adják át a fiúknak, hogy vigyék vissza Faleriibe; vesszőket is kaptak, hogy jól ellássák az áruló baját, miközben a városba hajtják. (10) Erre a látványra először a nép szaladt össze, majd a rendkívüli esemény ügyében a tisztségviselők összehívták a semazust. A közhangulat egy csapásra megváltozott, és akiket előzőleg annyira megvadított a harag és gyűlölet, hogy szinte inkább választották volna az elpusztult Veii, mint a békéltetett Capena sorsát, azoknak most minden polgára a békekötést követelte. (11) A forumon és a curiában! egyaránt a római becsületet, a fővezér igazságosságát magasztalták, és egyhangú határozattal követeket küldtek a táborba Camillushoz, majd az ő engedélyével Rómába, a senazushoz, hogy bejelentsék: Faleriit feladják. (12) Amikor a senatus elé vezették őket, a hagyomány szerint így beszéltek: , Atyák és összeírtak! Nincs az az ember vagy isten, aki irigykedhetne rátok a győzelemért, amelyet ti és fővezéretek arattatok rajtunk, és amely minket megadásra kényszerített. Meggyőződésünk - és mi lehet a győztesre nagyobb dicsőség? -, hogy jobb lesz a ti uralmatok, mint saját törvényeink uralma alatt élnünk. (13) E háború befejezése két üdvös példával szolgált az emberiségnek: ti többre tartottátok a háborúban a becsületet, mint az azonnali győzelmet, és mi becsületességetekre válaszul a győzelmet önként adtuk kezetekbe. Hatalmatokban ! Livius a római viszonyok alapján ábrázolja a faliscusok államrendjét. ? A hódító birodalmi Róma ideológiájának visszavetítése a korai időkbe. 333
