Oldal 333 [333]
OCR
gatták a dolgot, amíg semmi nem lett belőle, és legfélelmetesebb ellenfelük, Camillus a faliscusok földjén növelte meg dicsőségét. (4) Kezdetben az ellenség azt hitte a legbiztosabbnak, ha falai mögé húzódik, de Camillus végigpusztította a földeket, felperzselte a tanyákat, és így kikényszerítette őket a városból. (5) De félelmükben nem nyomultak messzebb, városuktól mintegy egy mérföldnyire ütöttek tábort, egyedül a terep adottságaival biztosítva azt: a kietlen és sziklás vidéket a hol szűk, hol meredek utakon alig lehetett megközelíteni. (6) Camillus azonban késő éjszaka tábort bontott, és egy ott, a földeken ejtett hadifogoly kalauzolásával hajnalban megjelent jóval az ellenség tábora fölött. (7) A rómaiak három részre oszolva sáncépítésbe kezdtek, a sereg többi része harcra készen várakozott. A munkájuk megzavarására odamerészkedő ellenséget szétszórták és megfutamították. Erre a faliscusok között olyan rémület tört ki, hogy fejvesztett futással a városba menekültek, maguk mögött hagyva táborukat, pedig az lett volna közelebb. (8) Sokan elestek, sokan megsebesültek, mielőtt még reszketve beestek volna a kapukon; táborukat elfoglalták a rómaiak. A katonákat nagyon felháborította, hogy a zsákmányt a guaestorok foglalták le, de megfékezte őket a parancsnok szigora: szilárdságát egyszerre bámulták és gyűlölték. (9) Majd megkezdődött az ostrom, a sáncmunkák; a városbeliek alkalomadtán kitörtek, és megrohanták a római előretolt állásokat, kisebb csetepaték kerekedtek. Az idő csak telt, miközben az esélyek kiegyenlítettek maradtak, minthogy az ostromlott városnak nagyobb készlete volt felhalmozva gabonából és egyéb élelmiszerből, mint az ostromlóknak. (10) Ugy látszott, éppen olyan hosszú vesződés vár rájuk, mint Veiinél — ám ekkor a szerencse a római vezérnek alkalmat kínált arra, hogy a háborúkban szokatlan lelki nagyságról tegyen tanúbizonyságot, és egyúttal gyors győzelmet arasson. 27. (1) A faliscusoknál rendszerint ugyanaz az ember volt a gyerekek tanítója és felügyelője, és egy emberre — amint a görögöknél ma is szokás — rábíztak több gyereket is.! Az előkelők gyerekeit, amint ez már lenni szokott, a tudományokban legjártasabbnak tartott személy nevelte. (2) Békeidőben ki-kivitte a gyerekeket játszani és mozogni a város elé, és ezzel a szokással a háború alatt sem hagyott fel: hol kisebb, hol nagyobb távolságra vezette őket a kapuktól. Egyszer, ! A görög világban a daidagógosz nevű rabszolgára bízták a gyermekek felügyeletét. Rómában ez a Kr. e. III. századig nem volt szokás, a faliscusok azonban már jóval korábban is átvehették ezt a rendszert — hacsak nem későbbi viszonyok visszavetítésével állunk szemben. 332
