Oldal 328 [328]
OCR
többen gyújtogatni kezdtek, mivel a tetőkről az asszonyok és a rabszolgák köveket és cserepeket hajigáltak rájuk. (11) Minden visszhangzott a fenyegetés és a rémület hangjaitól, a gyerekek és az asszonyok egybevegyült sírásától. (12) Egy pillanat alatt, miután mindenütt letaszították a falakról a védőket és kinyitották a kapukat — a csapatok egy része itt zúdult be, mások az üresen maradt falakra kúsztak fel —, a város megtelt ellenséggel. (13) Mindenütt állt a harc. Majd a nagy vérontás után ellankadt a küzdelem, és a diczazor kikiáltók útján megparancsolta, hogy kíméljék a fegyverteleneket. Ezzel véget ért a vérengzés. (14) A fegyvertelenek kezdték megadni magukat, a katonák pedig a dictator engedélyével szétszéledtek zsákmányolni. Amikor elvonultak előtte a zsákmánynyal, amely jóval nagyobb volt és értékesebb tárgyakból állt, mint valaha is gondolta vagy remélte volna, állítólag az égre emelte kezét, és azért fohászkodott, (15) hogy ha valamelyik isten vagy ember túl nagynak találja az ő és a római nép szerencséjét, hadd enyhítse ezt az irigységet a maga és a római nép lehető legkisebb kárával.! (16) A hagyomány szerint fohászkodás közben megfordult, ? ám ekkor megbotlott és elesett. Amint a későbbi eseményekből kikövetkeztették, ez volt az előjele Camillus elítélésének és Róma néhány év múlva bekövetkezett elfoglalásának. (17) A nap az ellenség mészárlásával és a dúsgazdag város kirablásával telt el. 22. (1) Másnap a dictator nyilvános árverésen eladta a szabadon születetteket. Csak ezt a pénzt fizették be az államkincstárba, de a köznép ezért is zúgolódott. A magukkal vitt zsákmányért sem a diczazornak voltak hálásak, aki szerintük a hatáskörébe tartozó ügyben azért kérte a senazus döntését, hogy arra háríthassa a felelősséget fukarságáért, (2) és nem is a senazusnak, hanem a Licinius családnak: a fiúnak, aki az ügyet a senazus elé terjesztette, és az apának, a népszerű javaslat szerzőjének. (3) Miután az emberek vagyonát elhordták Veiiből, az isteneknek adott ajándékokat és magukat az isteneket is kezdték elmozdítani, de inkább tisztelők, nem fosztogatók módjára. (4) Iuno Királynő Rómába vitelét is az egész hadseregből kiválogatott ifjakra bízták, akik megmosakodva, hófehér ruhában, áhí! Elterjedt, mágikus gyökerű antik elképzelés, hogy a nagy szerencse, boldogság ellenséges (túlvilági vagy evilági) hatalmak irigységét vonhatja magára (, rossz szem"), és így ellentétébe fordulhat. Ezért kísérték a legkülönfélébb bajelhárító szertartások az emberi élet minden örömteli eseményét, a házasságkötéstől a diadalmenetig. ? A jobb felé fordulás a rómaiaknál az istenségnek vagy kultikus tárgynak való tiszteletadás része volt, Iguviumban pedig az ima lezáró aktusának számított. 327
