Oldal 328 [328]
többen gyújtogatni kezdtek, mivel a tetőkről az asszonyok és a rabszolgák kö¬
veket és cserepeket hajigáltak rájuk. (11) Minden visszhangzott a fenyegetés és
a rémület hangjaitól, a gyerekek és az asszonyok egybevegyült sírásától. (12) Egy
pillanat alatt, miután mindenütt letaszították a falakról a védőket és kinyitották
a kapukat — a csapatok egy része itt zúdult be, mások az üresen maradt falakra
kúsztak fel —, a város megtelt ellenséggel. (13) Mindenütt állt a harc. Majd a nagy
vérontás után ellankadt a küzdelem, és a diczazor kikiáltók útján megparancsol¬
ta, hogy kíméljék a fegyverteleneket. Ezzel véget ért a vérengzés.
(14) A fegyvertelenek kezdték megadni magukat, a katonák pedig a dictator
engedélyével szétszéledtek zsákmányolni. Amikor elvonultak előtte a zsákmány¬
nyal, amely jóval nagyobb volt és értékesebb tárgyakból állt, mint valaha is
gondolta vagy remélte volna, állítólag az égre emelte kezét, és azért fohászkodott,
(15) hogy ha valamelyik isten vagy ember túl nagynak találja az ő és a római
nép szerencséjét, hadd enyhítse ezt az irigységet a maga és a római nép lehető
legkisebb kárával.! (16) A hagyomány szerint fohászkodás közben megfordult, ?
ám ekkor megbotlott és elesett. Amint a későbbi eseményekből kikövetkeztet¬
ték, ez volt az előjele Camillus elítélésének és Róma néhány év múlva bekövet¬
kezett elfoglalásának. (17) A nap az ellenség mészárlásával és a dúsgazdag város
kirablásával telt el.
22.
(1) Másnap a dictator nyilvános árverésen eladta a szabadon születetteket. Csak
ezt a pénzt fizették be az államkincstárba, de a köznép ezért is zúgolódott.
A magukkal vitt zsákmányért sem a diczazornak voltak hálásak, aki szerintük
a hatáskörébe tartozó ügyben azért kérte a senazus döntését, hogy arra háríthas¬
sa a felelősséget fukarságáért, (2) és nem is a senazusnak, hanem a Licinius
családnak: a fiúnak, aki az ügyet a senazus elé terjesztette, és az apának, a nép¬
szerű javaslat szerzőjének.
(3) Miután az emberek vagyonát elhordták Veiiből, az isteneknek adott aján¬
dékokat és magukat az isteneket is kezdték elmozdítani, de inkább tisztelők,
nem fosztogatók módjára. (4) Iuno Királynő Rómába vitelét is az egész hadse¬
regből kiválogatott ifjakra bízták, akik megmosakodva, hófehér ruhában, áhí¬
! Elterjedt, mágikus gyökerű antik elképzelés, hogy a nagy szerencse, boldogság ellenséges
(túlvilági vagy evilági) hatalmak irigységét vonhatja magára (, rossz szem"), és így ellen¬
tétébe fordulhat. Ezért kísérték a legkülönfélébb bajelhárító szertartások az emberi élet
minden örömteli eseményét, a házasságkötéstől a diadalmenetig.
? A jobb felé fordulás a rómaiaknál az istenségnek vagy kultikus tárgynak való tiszteletadás
része volt, Iguviumban pedig az ima lezáró aktusának számított.
327