Page 324 [324]
működésünket, és a ma olyannyira hasznos egyetértés kedvező előjelét akarjátok
biztosítani a jövő évre. (4) Ujraválasztott tiszttársaim nem változtak, sőt a ta¬
pasztalat talán még derekabbá edzette őket, én azonban már nem vagyok a régi.
Itt már csak Publius Licinius árnyékát, puszta nevét látjátok. Testi erőm elhagyott,
látásom, hallásom meggyengült, emlékezetem kihagy, szellemi frissességem
eltompult. (5) De íme, itt ez az ifjú — és a fia vállára tette a kezét —, szakasztott
mása annak, akit ti korábban a köznépből elsőnek választottatok meg katonai
tribunusnak. Az én kezem alatt nevelkedett, és én őt magam helyett, mint he¬
lyettesemet, az államnak ajánlom és szentelem." Ezért arra kérlek benneteket,
polgárok, hogy a kéretlenül rám ruházott tisztséget az én ajánló szavaimra ad¬
játok ennek a pályázónak." (6) leljesítették az apa kérését, és fiát, Publius Liciniust
nyilvánították consuA hatáskörű katonai íridunusnak az előbb felsoroltakkal
együtt [396].
(7) Titinius &s Genucius katonai zribunusok a faliscusok és a capenaiak ellen
vonultak, és mivel nagyobb lelkesedéssel, mint megfontolással hadakoztak, egye¬
nest belesétáltak az ellenség csapdájába. (8) Genucius hősi halállal fizetett meg¬
gondolatlanságáért: a hadijelvények elôtt, az élharcosok kôzôtt esett el. Titinius
a nagy zűrzavarban egy magaslatra gyűjtötte össze katonáit, helyreállította a
csatarendet, de nem mert az ellenséggel a síkságon szembeszállni. (9) Nagyobb
volt a szégyen, mint a veszteség, mégis majdnem nagyarányú vereség lett a do¬
logból, akkora rémület támadt ugyanis nemcsak Rómában, ahová az események
híre megsokszorozódva ért el, hanem a Veii alatti táborban is. (10) Itt alig lehe¬
tett a katonákat visszatartani a meneküléstől, amikor a táboron végigfutott
a rémhír, hogy a sereget vezéreivel együtt lekaszabolták, és a győztes capenai és
faliscus csapatok és velük Etruria egész fiatalsága már a közelükben van. (11)
Rómában még ennél is nyugtalanítóbb hírek találtak hitelre: hogy Veiinél már
ostromolják a tábort, egy ellenséges menetoszlop pedig a Város felé közeledik.
Mindenki a falakra rohant, és a római családanyák, akiket kicsalt otthonukból
az általános félelem, a templomokban közösen esdekelve kérték az isteneket:
(12) óvják meg a pusztulástól a Város házait, templomait, várfalait, és fordítsák
Veiire ezt a rémületet, ha szabályosan újították meg a szent áldozatokat és há¬
rították el a csodajeleket.
! Később, a császárkorban a provinciák kormányzásában kapott szerepet egy hasonló eljárás:
a provinciák helytartói csak saját fiukat tehették meg helyettesüknek, aki az ő családfői
hatalmuk alatt állt, mert ilyen módon a helyettes által tett lépésekért továbbra is a helytartó
viselte a jogi felelősséget.
323