Oldal 323 [323]
OCR
már a megválasztásánál is vétkes mulasztás történt, nem szabályosan tartották meg a Latin Ünnepeket! és az albai-hegyi áldozatbemutatást. (3) Kiderült, hogy egy módja van az elhárításnak: ha a katonai tribunusok lemondanak tisztségtikről, megismétlik az előzetes jósjelkérést, és inferregnumot vezetnek be. (4) Mindez a senatus határozata értelmében meg is történt. Egymás után három inzerrex volt, Lucius Valerius, Ouintus Servilius Fidenas és Marcus Furius Camillus. (5) Közben a népzribunusok szüntelenül zavarták a választási gyűléseket tiltakozásaikkal, végül előzetes megállapodást kötöttek, hogy a katonai zridbunusok többségét a plebejusok közül választják. (6) Ezalatt Etruria népei Voltumna szentélyénél tartottak tanácskozásokat. A capenaiak és a faliscusok azt kérték, hogy Etruria összes népe egy szívvel, egy akarattal siessen az ostromlott Veii felmentésére. (7) De a többiek azt felelték, hogy ők ezt korábban azért tagadták meg a veiibeliektől, mert akiknek ilyen fontos ügyben nem kérték ki a tanácsát, azoknak a segítségére se számítsanak most. Egyébként — mondták — most már nem is ők maguk, hanem a helyzetük mond nemet a veiibelieknek, (8) mert Etruriának épp ezen a részén, az ő szomszédságukban telepedett le egy még sosem látott nép, a gallok, akikkel sem biztos békében, sem egyértelmű háborúban nem állnak. (9) A vérségi kötelék, a közös név és rokonaik sürgető veszedelme miatt annyi engedményt tesznek, hogy az önként hadba vonuló fiatalokat nem tartják vissza. (10) Rómában híre terjedt, hogy az ellenség nagy csapaterősítéseket kapott, így a közös félelem — amint lenni szokott — enyhítette a belviszályokat. 18. (1) Az előválasztáson — jóllehet nem is pályázott — az atyák beleegyezésével Publius Licinius Calvust választották meg katonai zridunusnak. Ez a férfiú korábban is józan mértéktartással töltötte be hivatalát, de ekkor már jól benne járt a korban. (2) Sőt úgy tűnt, hogy sorban újraválasztanak mindenkit az ő hivatali eveböl: Lucius Titiniust, Quintus Manliust, Publius Maeniust, Gnaeus Genuciust, Lucius Atiliust.” Mielött, törvenyes sorrendben szölitva a tribusokat,* az eredményt kihirdették volna, Publius Licinius Calvus az inzerrex engedelyevel így beszélt: (3) , Látom, polgárok, hogy nem felejtettétek el a mi hivatali ! Vö. I. 31. 3. ? A lista nem egészen egyezik a Kr. e. 400-as zribunuslistával (V. 12. 10); Livius nyilván különböző forrásokat használt. $ Livius itt következetlen, mert a comitia centuriatán tribusok nem szerepelhettek. A „törvényes sorrend" is csak a cenfuriákra vonatkozhat, mert a comitia tributdn a tribusok szavazási sorrendjét sorsolással döntötték el. 322
