már a megválasztásánál is vétkes mulasztás történt, nem szabályosan tartották
meg a Latin Ünnepeket! és az albai-hegyi áldozatbemutatást. (3) Kiderült, hogy
egy módja van az elhárításnak: ha a katonai tribunusok lemondanak tisztségtik¬
ről, megismétlik az előzetes jósjelkérést, és inferregnumot vezetnek be. (4) Mindez
a senatus határozata értelmében meg is történt. Egymás után három inzerrex
volt, Lucius Valerius, Ouintus Servilius Fidenas és Marcus Furius Camillus. (5)
Közben a népzribunusok szüntelenül zavarták a választási gyűléseket tiltakozá¬
saikkal, végül előzetes megállapodást kötöttek, hogy a katonai zridbunusok több¬
ségét a plebejusok közül választják.
(6) Ezalatt Etruria népei Voltumna szentélyénél tartottak tanácskozásokat.
A capenaiak és a faliscusok azt kérték, hogy Etruria összes népe egy szívvel, egy
akarattal siessen az ostromlott Veii felmentésére. (7) De a többiek azt felelték,
hogy ők ezt korábban azért tagadták meg a veiibeliektől, mert akiknek ilyen
fontos ügyben nem kérték ki a tanácsát, azoknak a segítségére se számítsanak
most. Egyébként — mondták — most már nem is ők maguk, hanem a helyzetük
mond nemet a veiibelieknek, (8) mert Etruriának épp ezen a részén, az ő szom¬
szédságukban telepedett le egy még sosem látott nép, a gallok, akikkel sem
biztos békében, sem egyértelmű háborúban nem állnak. (9) A vérségi kötelék,
a közös név és rokonaik sürgető veszedelme miatt annyi engedményt tesznek,
hogy az önként hadba vonuló fiatalokat nem tartják vissza.
(10) Rómában híre terjedt, hogy az ellenség nagy csapaterősítéseket kapott,
így a közös félelem — amint lenni szokott — enyhítette a belviszályokat.
18.
(1) Az előválasztáson — jóllehet nem is pályázott — az atyák beleegyezésével
Publius Licinius Calvust választották meg katonai zridunusnak. Ez a férfiú
korábban is józan mértéktartással töltötte be hivatalát, de ekkor már jól benne
járt a korban. (2) Sőt úgy tűnt, hogy sorban újraválasztanak mindenkit az ő
hivatali eveböl: Lucius Titiniust, Quintus Manliust, Publius Maeniust, Gnaeus
Genuciust, Lucius Atiliust.” Mielött, törvenyes sorrendben szölitva a tribusokat,*
az eredményt kihirdették volna, Publius Licinius Calvus az inzerrex engedelye¬
vel így beszélt: (3) , Látom, polgárok, hogy nem felejtettétek el a mi hivatali
! Vö. I. 31. 3.
? A lista nem egészen egyezik a Kr. e. 400-as zribunuslistával (V. 12. 10); Livius nyilván
különböző forrásokat használt.
$ Livius itt következetlen, mert a comitia centuriatán tribusok nem szerepelhettek. A „tör¬
vényes sorrend" is csak a cenfuriákra vonatkozhat, mert a comitia tributdn a tribusok
szavazási sorrendjét sorsolással döntötték el.