Seite 164 [164]
OCR
sarja." (2) Aemilius már korábbi consulsága idején? javasolta, hogy osszanak földet a köznépnek; így második consuwisága alkalmával nemcsak a földosztásban érdekeltek reménykedtek a törvény megvalósulásában, hanem a ¢ribunusok is felvállalták a dolgot, abban a meggyőződésben, hogy az ügyet, amelyért annyiszor megküzdöttek már a consulok ellenállásával, most az egyik consu/ támogatásával mindenképpen sikerre vihetik — és a consul is kitartott meggyőződése mellett. (3) A birtokosok és a legtöbb patrícius csaläd, felpanaszolva, hogy az állam első embere tüntetően a zribunusok törekvéseit támogatja, és mások javainak bőkezű szétosztogatásával akar népszerűséget szerezni, az egész ügyből fakadó népszerűtlenséget áthárították a íribunusokról a consulra. (4) Kegyetlen harc alakult volna ki, ha Fabius a következő, mindkét fél számára elfogadható indítvánnyal meg nem oldja a kérdést: Minthogy az előző évben Litus Ouinctius vezetésével és jósjeleivel elég nagy földterületet foglaltak el a volscusoktól;? (5) a tengerparti, kedvező fekvésű Antium városában co/oniát lehetne alapítani. Így a birtokosok sérelme nélkül földhöz juthatna a köznép, és az állam egyetértésben élhetne. (6) A javaslatot elfogadták. A föld kiosztására háromfős bizottságot valasztatott: Titus Quinctiust, Aulus Verginiust és Publius Furiust. (7) Elrendelték, hogy aki földet akar kapni, jelentkezzen. De ahogy az lenni szokott, a teli tál láttán nyomban elment az emberek étvágya, és olyan kevesen iratkoztak fel, hogy a kellő létszám elérése végett volscusokat is felvettek a telepesek névsorába. A többiek pedig inkább követelték tovább a földet Rómában, mint hogy másutt kapjanak. (8) Az aequusok Quintus Fabiustöl — ő vonult hadseregével a területükre — békét kértek, majd mindjárt meg is szegték, amikor váratlanul betörtek a latinok határain. 2. (1) A következő évben [466] Ouintus Serviliust — aki Spurius Postumiusszal együtt a consuli tisztséget viselte — az aequusok ellen küldték, és ő állandó táborát latin földön ütötte fel. A seregben betegség tört ki, így kényszerű pihenő tartotta vissza őket a táborban. (2) A háború a harmadik esztendőre, Ouintus Fabius és Titus Ouinctius consuA évére [465] is elhúzódott. Mivel annak idején Fabius kötött békét győztesként az aeguusokkal, a senazus a szokásos eljárás 1 V6. IT. 50. 11. ? Kr. e. 470-ben (vö. II. 61-62, ahol Livius nem emliti Aemilius földreformpárti fellépését). 3 Vö. II. 64-65. 163
