Oldal 159 [159]
OCR
pere miatt. (2) Claudiust ugyanis, aki a törvényjavaslat esküdt ellensége lévén, az állami földek birtokosainak ügyét szinte harmadik consulként képviselte, Marcus Duillius és Gnaeus Siccius törvénybe idézte. (3) Soha nem állt még a köznép szemében ennyire gyűlöletes ember vádlottként a nép ítélőszéke előtt, hiszen nemcsak a saját maga, de az apja elleni gyűlölet is az ő fejére szállt. (4) Szintén nem véletlen, hogy az atyák sem fáradoztak még ennyit senki másnak az érdekében: a senazus bajnokát, méltóságának védelmezőjét, aki ha a küzdelem hevében kissé túllőtt is a célon, de mindenkor szembeszállt a ribunusok és a köznép zavarkeltő szándékaival — őt dobják most oda a köznép haragjának. (5) Az atyák között egyedül maga Appius Claudius volt az, aki a tribunusokat, a köznépet, a perét egyaránt semmibe vette. Sem a köznép fenyegetőzése, sem a senatus kérése nem tudta rábírni, hogy gyászruhát öltsön vagy könyörögve járja végig az embereket, de még arra sem, hogy akár csak beszédének szokásos élességén tompítson vagy enyhítsen, amikor a nép előtt védekeznie kell. (6) Arckifejezése, dacos pillantása, szenvedélyes beszédmódja éppolyan volt, mint azelőtt, és a köznép nagy része éppúgy félt tőle most, hogy vádlottként látta, mint consul korában. (7) Egyszer mondott védőbeszédet, de azt is a vádló szenvedélyes hangján, szokása szerint. Magabiztossága annyira elképesztette mind a fribunusokat, mind a köznépet, hogy maguktól elnapolták a tárgyalást, és eltűrték, hogy tovább húzódjon a dolog.! (8) De nem sok idő telt bele, a kijelölt nap eljövetele előtt Appius megbetegedett és meghalt.? (9) A népzribunusok szerették volna megakadályozni, hogy elmondják fölötte a magasztaló gyászbeszédet, a köznép azonban nem akarta, hogy ezt a nagy embert megfosszák a végtisztességtől; magasztalását éppoly figyelmesen hallgatta végig, mint életében az ellene szóló vádbeszédet, és tömegesen vett részt a temetésén. 62. (1) Meg ugyanabban az évben Valerius consul az aequusok ellen vonult hadseregével, és mivel az ellenséget nem tudta nyílt ütközetre kényszeríteni, úgy döntött, hogy megostromolja a táborukat. Egy jégesővel, mennydörgéssel lezú! A nép előtt folytatott peres eljárások (iudicium populi) három lépésben zajlottak, amelyeket bizonyos időintervallum választott el egymástól. Appius tárgyalását tehát nem ,elnapolták", hanem szabályosan következett volna a második tárgyalás az első után egy idővel. ? A történetírás itt némi erőszakot tett a valóságon. Ez az Appius Claudius ugyanis minden bizonnyal azonos a hasonló nevű hírhedt decemvirrel (vö. III. 33. 3), de valamelyik, a Claudius családhoz közel álló forrás két külön személyre bontotta, hogy így megmentsen valamit az őt megillető tiszteletből. 158
