Oldal 159 [159]
pere miatt. (2) Claudiust ugyanis, aki a törvényjavaslat esküdt ellensége lévén,
az állami földek birtokosainak ügyét szinte harmadik consulként képviselte,
Marcus Duillius és Gnaeus Siccius törvénybe idézte. (3) Soha nem állt még
a köznép szemében ennyire gyűlöletes ember vádlottként a nép ítélőszéke előtt,
hiszen nemcsak a saját maga, de az apja elleni gyűlölet is az ő fejére szállt. (4)
Szintén nem véletlen, hogy az atyák sem fáradoztak még ennyit senki másnak
az érdekében: a senazus bajnokát, méltóságának védelmezőjét, aki ha a küzdelem
hevében kissé túllőtt is a célon, de mindenkor szembeszállt a ribunusok és
a köznép zavarkeltő szándékaival — őt dobják most oda a köznép haragjának.
(5) Az atyák között egyedül maga Appius Claudius volt az, aki a tribunusokat,
a köznépet, a perét egyaránt semmibe vette. Sem a köznép fenyegetőzése, sem
a senatus kérése nem tudta rábírni, hogy gyászruhát öltsön vagy könyörögve járja
végig az embereket, de még arra sem, hogy akár csak beszédének szokásos éles¬
ségén tompítson vagy enyhítsen, amikor a nép előtt védekeznie kell. (6) Arc¬
kifejezése, dacos pillantása, szenvedélyes beszédmódja éppolyan volt, mint azelőtt,
és a köznép nagy része éppúgy félt tőle most, hogy vádlottként látta, mint consul
korában. (7) Egyszer mondott védőbeszédet, de azt is a vádló szenvedélyes
hangján, szokása szerint. Magabiztossága annyira elképesztette mind a fribu¬
nusokat, mind a köznépet, hogy maguktól elnapolták a tárgyalást, és eltűrték,
hogy tovább húzódjon a dolog.! (8) De nem sok idő telt bele, a kijelölt nap el¬
jövetele előtt Appius megbetegedett és meghalt.? (9) A népzribunusok szerették
volna megakadályozni, hogy elmondják fölötte a magasztaló gyászbeszédet,
a köznép azonban nem akarta, hogy ezt a nagy embert megfosszák a végtisz¬
tességtől; magasztalását éppoly figyelmesen hallgatta végig, mint életében az
ellene szóló vádbeszédet, és tömegesen vett részt a temetésén.
62.
(1) Meg ugyanabban az évben Valerius consul az aequusok ellen vonult hadse¬
regével, és mivel az ellenséget nem tudta nyílt ütközetre kényszeríteni, úgy
döntött, hogy megostromolja a táborukat. Egy jégesővel, mennydörgéssel lezú¬
! A nép előtt folytatott peres eljárások (iudicium populi) három lépésben zajlottak, amelye¬
ket bizonyos időintervallum választott el egymástól. Appius tárgyalását tehát nem ,el¬
napolták", hanem szabályosan következett volna a második tárgyalás az első után egy
idővel.
? A történetírás itt némi erőszakot tett a valóságon. Ez az Appius Claudius ugyanis minden
bizonnyal azonos a hasonló nevű hírhedt decemvirrel (vö. III. 33. 3), de valamelyik,
a Claudius családhoz közel álló forrás két külön személyre bontotta, hogy így megmentsen
valamit az őt megillető tiszteletből.
158