Page 154 [154]
tuk esett sérelmeket, a köznép erőszakoskodását, Volero vakmerőségét. (11)
Sok kemény javaslat hangzott el, mégis az idősebb sezazorok véleménye győzött,
akiknek nem volt ínyére, hogy az atyák haragja mérkőzzön meg a köznép
vakmerőségével.
56.
(1) Volerót annyira szívébe zárta a köznép, hogy a legközelebbi választógyűlésen
megválasztották népíribunusnak arra az évre, amelyben a consuli tisztséget Lucius
Pinarius és Publius Furius töltötte be [472]. (2) Mindenki várakozásaival szem¬
ben, akik arra számítottak, hogy ¢ridunusi hatalmat az el6z6 Ev consuhainak
zaklatására használja majd fel, ő egyéni sérelménél fontosabbnak tekintette az
állam érdekét: egyetlen szóval meg nem sértette a consulokat, hanem tôrvényja¬
vaslatot terjesztett a nép elé arról, hogy a köznép tisztségviselőit ezentúl a comitia
tribután válasszák meg. (3) Fontos javaslat volt ez, bár első pillantásra csöppet
sem tűnt veszélyesnek, pedig megfosztotta a patríciusokat minden lehetőségük¬
tél, hogy clienseik szavazata révén kedvik szerint valasztassanak ¢ribunusokat.'
(4) A köznépnek igen kedvére való kezdeményezéssel az atyák minden erejük¬
kel szembeszálltak, de sem a consulok, sem a rangidős senazorok tekintélye nem
tudta elérni, hogy a íribunusi testületből valaki óvási jogával éljen — márpedig
ez lett volna az ellenállás egyetlen módja. Mindamellett ez a nagy jelentősége
miatt vitáktól terhes ügy a következő évre is elhúzódott. (5) A köznép újra
megválasztotta íribunusnak Volerót; az atyák pedig, mivel úgy vélték, hogy
a helyzet a végső küzdelemig fog fajulni, megválasztották consuinak Appius
Claudiust (Appius fiát), aki már apja harcai miatt is a köznép gyűlöletes ellen¬
ségének számított. Tiszttarsul Titus Quinctiust adtäk melle [471].
(6) Az év elején legelőször ezt a törvényjavaslatot kezdték tárgyalni. Volero
volt ugyan a törvény kezdeményezője, de annak újabb és még lelkesebb szószó¬
lója akadt tiszttársának, Laetoriusnak személyében, (7) akit önbizalommal töl¬
tött el roppant katonai dicsősége, mert kortársai között nem akadt nála vitézebb
harcos. Míg Volero semmi egyébről nem beszélt, csak a törvényjavaslatról, és
tartózkodott a consulok gyalázásától, ő hevesen vádolni kezdte Appiust és csa¬
ládját, amely a legdölyfösebb, legkegyetlenebb ellensége a római köznépnek, (8)
mondván, a patríciusok nem consult választottak, hanem hóhért, hogy kínozza
és tönkretegye a köznépet. Csakhogy, katonaember lévén, csiszolatlan beszéde
! Akkoriban a íriusokba még csak a birtokkal rendelkező polgárok tartoztak, és ki voltak
zárva a nagyrészt a patríciusoktól függő és az ő akaratukat képviselő c/iensek. A comitia
centuriatán, ahol először a leggazdagabbak szavaztak, a patríciusok jobban befolyásol¬
hatták az eredményt.
153