Page 146 [146]
OCR
elutasították a javaslatot, sőt egyesek felpanaszolták, hogy a túl nagy dicsőség elkapatta és meggyengítette Kaeso egykor oly ragyogó szellemét. Rómában ezután nem voltak pártvillongások. (4) A latinokat azonban az aeguusok betörései zaklatták. Kaesót küldték oda egy hadsereg élén, és ő átvonult az aeguusok területére, hogy végigpusztítsa. Az aeguusok visszavonultak városaikba, és a falak mögött húzódtak meg, így nem került sor emlékezetes ütközetre. (5) A veii ellenségtől viszont a másik consu/ megfontolatlansága miatt vereséget szenvedtek a rómaiak, és a hadsereg meg is semmisült volna, ha Kaeso Fabius kellő időben tiszttársa segítségére nem siet. Attól kezdve sem háború, sem béke nem volt Veiivel; a helyzet leginkább a rablóhadjáratokra emlékeztetett. (6) A veiibeliek városukba húzódtak a római légiók elől, majd mihelyt észrevették, hogy a légiók elvonultak, meg-megrohanták a földeket, ügyesen váltogatva a háborút a békével, a békét a háborúval. Így aztán sem figyelmen kívül hagyni, sem befejezni nem lehetett a dolgot. De másfelől is háborúk fenyegettek — vagy a közeljövőben, például az aeguusok és volscusok részéről, akik csak addig maradtak nyugton, amíg legutóbbi vereségük friss fájdalmát ki nem heverték, vagy később, hiszen világos volt, hogy csakhamar fegyvert fognak a szabinok, Róma örök ellenségei és egész Etruria is. (7) Az inkább kitartó, mint erős veii ellenség viszont tovább háborgatta a kedélyeket — többnyire inkább kihívó viselkedésével, mint valós veszedelemmel —, mert sohasem feledkezhettek meg róla, és nem fordíthatták másra figyelmüket. (8) Ekkor a Fabiusok nemzetsége à senatus szine elé jârult.! Nemzetsége nevében a consul emelt szót: , Amint tudjátok, atyák és összeírtak, a veii háborúhoz nem annyira nagyszámú, mint inkább állandó jellegű haderő szükséges. Ti csak törődjetek a többi háborúval, Veii ellenségei pedig hadd legyenek a Fabiusok! Felelősséget vállalunk érte, hogy megvédjük ott a római név fenségét. (9) Az a szándékunk, hogy ezt a háborút családi ügyként, a magunk költségén viseljük; az államnak ezúttal se katonára, se pénzre ne legyen gondja." (10) Buzgón hálálkodtak neki. A consul, elhagyvän a Curiät, a Fabiusok csapatänak kíséretében — a többiek ugyanis a Curia előcsarnokban várták a senazus határozatát — hazatért. A Fabiusok parancsot kaptak, hogy másnap fegyveresen jelentkezzenek a consu/ háza előtt; aztán ki-ki hazament. ! A 300 Fabius és c/ienseik hősies önfeláldozásának története valószínűleg az ebből a nemzetségből származó Ouintus Fabius Pictor történetíró művéből került be a római történetírói hagyományba. Tipikus példája ez annak, hogy egyes történetírók sokszor szívesen beleszőtték munkájukba saját nemzetségi-családi hagyományaikat, bármennyi közük volt is ezeknek a történeti hitelességhez. 145
