Page 146 [146]
elutasították a javaslatot, sőt egyesek felpanaszolták, hogy a túl nagy dicsőség
elkapatta és meggyengítette Kaeso egykor oly ragyogó szellemét.
Rómában ezután nem voltak pártvillongások. (4) A latinokat azonban az
aeguusok betörései zaklatták. Kaesót küldték oda egy hadsereg élén, és ő átvonult
az aeguusok területére, hogy végigpusztítsa. Az aeguusok visszavonultak város¬
aikba, és a falak mögött húzódtak meg, így nem került sor emlékezetes ütkö¬
zetre. (5) A veii ellenségtől viszont a másik consu/ megfontolatlansága miatt
vereséget szenvedtek a rómaiak, és a hadsereg meg is semmisült volna, ha Kaeso
Fabius kellő időben tiszttársa segítségére nem siet. Attól kezdve sem háború,
sem béke nem volt Veiivel; a helyzet leginkább a rablóhadjáratokra emlékezte¬
tett. (6) A veiibeliek városukba húzódtak a római légiók elől, majd mihelyt
észrevették, hogy a légiók elvonultak, meg-megrohanták a földeket, ügyesen
váltogatva a háborút a békével, a békét a háborúval. Így aztán sem figyelmen
kívül hagyni, sem befejezni nem lehetett a dolgot. De másfelől is háborúk fe¬
nyegettek — vagy a közeljövőben, például az aeguusok és volscusok részéről, akik
csak addig maradtak nyugton, amíg legutóbbi vereségük friss fájdalmát ki nem
heverték, vagy később, hiszen világos volt, hogy csakhamar fegyvert fognak
a szabinok, Róma örök ellenségei és egész Etruria is. (7) Az inkább kitartó, mint
erős veii ellenség viszont tovább háborgatta a kedélyeket — többnyire inkább
kihívó viselkedésével, mint valós veszedelemmel —, mert sohasem feledkezhettek
meg róla, és nem fordíthatták másra figyelmüket.
(8) Ekkor a Fabiusok nemzetsége à senatus szine elé jârult.! Nemzetsége
nevében a consul emelt szót: , Amint tudjátok, atyák és összeírtak, a veii hábo¬
rúhoz nem annyira nagyszámú, mint inkább állandó jellegű haderő szükséges.
Ti csak törődjetek a többi háborúval, Veii ellenségei pedig hadd legyenek a
Fabiusok! Felelősséget vállalunk érte, hogy megvédjük ott a római név fenségét.
(9) Az a szándékunk, hogy ezt a háborút családi ügyként, a magunk költségén
viseljük; az államnak ezúttal se katonára, se pénzre ne legyen gondja." (10)
Buzgón hálálkodtak neki. A consul, elhagyvän a Curiät, a Fabiusok csapatänak
kíséretében — a többiek ugyanis a Curia előcsarnokban várták a senazus határo¬
zatát — hazatért. A Fabiusok parancsot kaptak, hogy másnap fegyveresen jelent¬
kezzenek a consu/ háza előtt; aztán ki-ki hazament.
! A 300 Fabius és c/ienseik hősies önfeláldozásának története valószínűleg az ebből a nem¬
zetségből származó Ouintus Fabius Pictor történetíró művéből került be a római törté¬
netírói hagyományba. Tipikus példája ez annak, hogy egyes történetírók sokszor szívesen
beleszőtték munkájukba saját nemzetségi-családi hagyományaikat, bármennyi közük
volt is ezeknek a történeti hitelességhez.
145