Page 141 [141]
OCR
is az összes, de legalább néhány ¢ribunust megnyerjenek az állam ügyének és a senatusnak. (5) Appius figyelmeztetését megfogadták az atyák, és testületileg is szívélyesen és jóindulatúan fordultak a íribunusok felé, a volt consulok pedig, aszerint hogy kinek mennyi személyes befolyása volt az egyes éribunusokra, részint a jó barátság révén, részint tekintélyükkel elérték, hogy a fribunusi hatalom eröit üdvös módon az állam szolgálatába állítsák. (6) A consulok, kilenc íribunus segitségével az allamérdek egyetlen kerékkôtéjével szemben,' igy véghezvihették a sorozást. (7) Ezután elindultak a háborúba Veii ellen. A város támogatására Etruria minden részéből özönlöttek a segédcsapatok, nem is annyira Veii kedvéért, inkább abban a reményben, hogy Róma hatalma a belső viszályok miatt felbomolhat. (8) Etruria összes népének tanácskozásain? így forrongtak a vezetők: A rómaiak hatalma örökké fennmarad, ha a belső lázongásokban egymásnak nem esnek; ezt az egyetlen halálos mérget, ezt az egy kórságot találták fel a gazdag államok ellen, hogy a nagy birodalmak se legyenek halhatatlanok. (9) A senazus bölcs döntései és a köznép türelmes magatartása hosszú ideig feltartóztatta ezt a veszedelmet — mondták -—, de most kiéleződött a helyzet. Az egy államból kettő lett; mindkét félnek megvannak a maga hivatalnokai, a maga törvényei. (10) Kezdetben az emberek sorozáskor dühöngeni szoktak ugyan, de a háborúban mégiscsak engedelmeskedtek a vezéreiknek. Bárhogyan alakult is a Város helyZete, fenn tudott maradni, amíg megvolt a katonai fegyelem. De ma már az a szokás, hogy nem engedelmeskednek a tisztségviselőknek, a táborba is elkíséri a római katonákat. (11) A hadsereg a legutóbbi háborúban kinn az arcvonalban, a nyílt ütközetben egyhangúlag és önként engedte át a győzelmet a megvert aeguusoknak, cserbenhagyták a hadijelvényeket, otthagyták a harcmezőn hadvezérüket, és parancsát megszegve visszatértek a táborba. Bizonyos, hogy ha most helytállnak, tulajdon hadseregével győzhetik le Rómát: nem is kell egyéb, csak az, hogy megüzenjék és mutassák a háborút; a többit maga is elvégzi a sors meg az istenek. (12) Ez a reménység adott újra fegyvert az etruszkok kezébe, noha a váltakozó hadiszerencse folytán gyakran voltak már hol győztesek, hol legyőzöttek. ! Livius (vagy egy másolója) tévesen adja meg a népíribunusi testület létszámát 10-ben, hiszen később ő maga említi, hogy kezdetben 10-nél kevesebben viselték ezt a tisztséget (III. 30. 7). Egyes szövegkiadók a 9-es számot 4-re javítják, ami paleográfiailag valóban elképzelhető. 2 Az összetruszk tanácskozásokat Voltumna szentélyénél tartották. 140
