Page 141 [141]
is az összes, de legalább néhány ¢ribunust megnyerjenek az állam ügyének és
a senatusnak.
(5) Appius figyelmeztetését megfogadták az atyák, és testületileg is szívélye¬
sen és jóindulatúan fordultak a íribunusok felé, a volt consulok pedig, aszerint
hogy kinek mennyi személyes befolyása volt az egyes éribunusokra, részint a jó
barátság révén, részint tekintélyükkel elérték, hogy a fribunusi hatalom eröit
üdvös módon az állam szolgálatába állítsák. (6) A consulok, kilenc íribunus se¬
gitségével az allamérdek egyetlen kerékkôtéjével szemben,' igy véghezvihették
a sorozást.
(7) Ezután elindultak a háborúba Veii ellen. A város támogatására Etruria
minden részéből özönlöttek a segédcsapatok, nem is annyira Veii kedvéért, inkább
abban a reményben, hogy Róma hatalma a belső viszályok miatt felbomolhat.
(8) Etruria összes népének tanácskozásain? így forrongtak a vezetők: A római¬
ak hatalma örökké fennmarad, ha a belső lázongásokban egymásnak nem esnek;
ezt az egyetlen halálos mérget, ezt az egy kórságot találták fel a gazdag államok
ellen, hogy a nagy birodalmak se legyenek halhatatlanok. (9) A senazus bölcs
döntései és a köznép türelmes magatartása hosszú ideig feltartóztatta ezt a ve¬
szedelmet — mondták -—, de most kiéleződött a helyzet. Az egy államból kettő
lett; mindkét félnek megvannak a maga hivatalnokai, a maga törvényei. (10)
Kezdetben az emberek sorozáskor dühöngeni szoktak ugyan, de a háborúban
mégiscsak engedelmeskedtek a vezéreiknek. Bárhogyan alakult is a Város hely¬
Zete, fenn tudott maradni, amíg megvolt a katonai fegyelem. De ma már az
a szokás, hogy nem engedelmeskednek a tisztségviselőknek, a táborba is elkísé¬
ri a római katonákat. (11) A hadsereg a legutóbbi háborúban kinn az arcvonal¬
ban, a nyílt ütközetben egyhangúlag és önként engedte át a győzelmet a megvert
aeguusoknak, cserbenhagyták a hadijelvényeket, otthagyták a harcmezőn had¬
vezérüket, és parancsát megszegve visszatértek a táborba. Bizonyos, hogy ha
most helytállnak, tulajdon hadseregével győzhetik le Rómát: nem is kell egyéb,
csak az, hogy megüzenjék és mutassák a háborút; a többit maga is elvégzi a sors
meg az istenek.
(12) Ez a reménység adott újra fegyvert az etruszkok kezébe, noha a válta¬
kozó hadiszerencse folytán gyakran voltak már hol győztesek, hol legyőzöttek.
! Livius (vagy egy másolója) tévesen adja meg a népíribunusi testület létszámát 10-ben,
hiszen később ő maga említi, hogy kezdetben 10-nél kevesebben viselték ezt a tisztséget
(III. 30. 7). Egyes szövegkiadók a 9-es számot 4-re javítják, ami paleográfiailag valóban
elképzelhető.
2 Az összetruszk tanácskozásokat Voltumna szentélyénél tartották.
140