Page 140 [140]
OCR
hatalom iránti összes gyűlölet őellene fordult: a consulok sem támadták keményebben, mint tulajdon tiszttársai, akiknek segítségével a consulok végül meg tudták tartani a sorozást. (5) Egyszerre folyt a sorozás a két háborúra: az egyik sereget Fabius kapta, hogy Veii ellen vonuljon, a masikat Furius az aequusok ellen. Az aequus hadjaratban semmi említésre méltó nem történt. (6) Fabiusnak azonban jobban meggyűlt a baja polgártársaival, mint az ellenséggel. O, a consul, egymaga állt ki az állam ügye mellett, amelyet a hadsereg a consu/ irányi gyűlölete miatt a maga részéről már-már cserbenhagyott. (7) A consul ugyanis — egyéb hadvezéri mesterfogásai mellett, amelyeket mind a háború előkészítése, mind megvívása terén nagy számban alkalmazott — úgy állította fel a csatarendet, hogy egyetlen lovassági rohammal szétszórta az ellenséget, a gyalogság azonban nem volt hajlandó üldözőbe venni a menekülőket. (8) Nemhogy gyűlölt vezérük buzdítása, de még tulajdon szégyenük, hazájuk jelenlegi gyalázata és — ha az ellenségnek visszatér a bátorsága — későbbi veszedelme sem bírhatta rá őket, hogy megszaporázzák a lépteiket, vagy legalább tartsák az alakzatot. (9) A parancs dacára visszavonultak, és gyászos képpel — mintha őket győzték volna le —, hol a hadvezért, hol a lovasság derekas haditettét szidalmazva visszatértek táborukba. (10) Ezt az ártalmas példát a hadvezér meg sem próbálta orvosolni: kiváló képességű emberek sokszor kevésbé értenek polgártársaik megfegyelmezéséhez, mint az ellenség legyőzéséhez. (11) A consul visszatért Rómába — katonai dicsősége nem növekedett annyit, mint katonáinak ingerültsége és keserű gyűlölete iránta. A senatus mégis elérte, hogy a consul tisztség a Fabius nemzetség körében maradjon: Marcus Fabiust választották meg consulnak; tiszttársa pedig Gnaeus Manlius lett [480]. 44. (1) Ebben az évben is akadt ¢ribunus, aki előterjesztette a földtörvényjavaslatot: Tiberius Pontificius. Ő is ugyanarra az útra lépett, mint Spurius Licinius — mintha az sikerrel járt volna —, és egy darabig akadályozta a sorozást. (2) A senatorokat mindez ismét megzavarta, de Appius Claudius kijelentette, hogy a tribunusi hatalmat már az előző évben sikerült megtörni: jelenleg az adott helyzet miatt, a jövőre nézve pedig azért, mert kiderült, hogy tulajdon ereje bomlaszthatja szét. (3) Mindig akad majd valaki — mondta -—, aki az állam javát szolgálva akar győzelmet aratni egy tiszttársa fölött, és egyúttal megszerezni magának az emberek jobbik részének rokonszenvét; ha szükséges, több #ribunus is készségesen támogatja majd a consulokat, de egy is elegendő akár az összessel szemben. (4) A consulok és a vezető senazorok csak legyenek azon, hogy ha nem 139
