Oldal 139 [139]
OCR
tribunusok ugyanis ezzel a nép javát szolgáló törvényjavaslattal igyekeztek megmutatni, hogy hatalmuk fenntartása mennyire érdekében áll a népnek, az atyák azonban úgy gondolták, hogy a tömeg már különösebb ok nélkül is eléggé fel van dühödve, és borzadtak az újabb engedményektől, amelyek csak meggondolatlan lépésekre ösztönöznék. Ellenállásuk legelszántabb vezetői a consulok voltak. (7) Az államnak ez a része győzött tehát, és nemcsak most, hanem a következő évben is [483], mert Marcus Fabiust, Kaeso öccsét juttatták consulságra, hivataltársául pedig Spurius Cassius vádlóját, Lucius Valeriust, akit a köznép emiatt még a másik consulnál is jobban gyűlölt. Abban az esztendőben is folyt a küzdelem a zribunusokkal. (8) A meg nem valósuló adományozásról való fecsegés mind a törvényt, mind annak szerzőit megbízhatatlan színben tüntette fel. A Fabius nevet naggyá tette a család három egymást követő consulsága, amely alatt egyfolytaban jeleskedtek a ¢ridunusokkal való küzdelmekben; így, minthogy jó kezekben volt náluk ez a méltóság, egy ideig meg is maradt a családban. Azután kitört a háború a veiibeliekkel, és a volscusok is újrakezdték. (9) A külső háborúhoz azonban nyilván túl sok erő állt rendelkezésre, így azt az egymás elleni harcokra pocsékolták. (10) A rossz közhangulatot tovább fokozta, hogy Rómában is, a Város környékén is úgyszólván naponta mutatkoztak fenyegető égi csodajelek. Az istenség haragjának egyéb okát nem találták a jósok — akiknek hol állami szinten, hol magánúton kérték ki a véleményét egyszer állati belek, máskor a madarak röpte alapján —, mint hogy a vallásos szertartások nem megfelelően folynak. (11) Az ijesztő jelek betetőzéseként Oppiát, az egyik Vesta-szüzet erkölcstelenség vádjával elítélték és kivégezték. 43. (1) Ezután Ouintus Fabiust és Gaius Iuliust választották consullá [482]. Abban az esztendőben a belső viszály mit sem enyhült, a külső háború pedig még keményebben dúlt. Az aeguusok fegyvert fogtak, a veiibeliek pedig még Róma környékét is végigpusztították. Egyre tornyosuló háborús gondok között választották consullá Kaeso Fabiust és Spurius Furiust [481]. (2) Ortona latin várost az aeguusok tartották ostrom alatt. A veiibeliek már jól megszedték magukat zsákmánnyal, és azzal fenyegetőztek, hogy magát Rómát veszik ostrom alá. (3) Ezek a riasztó események, ahelyett hogy megfékezték volna a köznép indulatait, inkább még növelték azokat. A köznép visszatért a katonai szolgálat megtagadásának szokásához, bár nem magától: Spurius Licinius népzridunus úgy gondolta, eljött az ideje, hogy e végső szükséghelyzetben kicsikarják a senazustól a földreformot, és ezért feladatának tekintette a háborús készülődés akadályozását. (4) Erre a zribunusi 138
