Oldal 139 [139]
tribunusok ugyanis ezzel a nép javát szolgáló törvényjavaslattal igyekeztek meg¬
mutatni, hogy hatalmuk fenntartása mennyire érdekében áll a népnek, az atyák
azonban úgy gondolták, hogy a tömeg már különösebb ok nélkül is eléggé fel
van dühödve, és borzadtak az újabb engedményektől, amelyek csak meggondo¬
latlan lépésekre ösztönöznék. Ellenállásuk legelszántabb vezetői a consulok vol¬
tak. (7) Az államnak ez a része győzött tehát, és nemcsak most, hanem a követ¬
kező évben is [483], mert Marcus Fabiust, Kaeso öccsét juttatták consulságra,
hivataltársául pedig Spurius Cassius vádlóját, Lucius Valeriust, akit a köznép
emiatt még a másik consulnál is jobban gyűlölt.
Abban az esztendőben is folyt a küzdelem a zribunusokkal. (8) A meg nem
valósuló adományozásról való fecsegés mind a törvényt, mind annak szerzőit
megbízhatatlan színben tüntette fel. A Fabius nevet naggyá tette a család három
egymást követő consulsága, amely alatt egyfolytaban jeleskedtek a ¢ridunusokkal
való küzdelmekben; így, minthogy jó kezekben volt náluk ez a méltóság, egy
ideig meg is maradt a családban. Azután kitört a háború a veiibeliekkel, és
a volscusok is újrakezdték. (9) A külső háborúhoz azonban nyilván túl sok erő
állt rendelkezésre, így azt az egymás elleni harcokra pocsékolták. (10) A rossz
közhangulatot tovább fokozta, hogy Rómában is, a Város környékén is úgyszól¬
ván naponta mutatkoztak fenyegető égi csodajelek. Az istenség haragjának egyéb
okát nem találták a jósok — akiknek hol állami szinten, hol magánúton kérték
ki a véleményét egyszer állati belek, máskor a madarak röpte alapján —, mint
hogy a vallásos szertartások nem megfelelően folynak. (11) Az ijesztő jelek
betetőzéseként Oppiát, az egyik Vesta-szüzet erkölcstelenség vádjával elítélték
és kivégezték.
43.
(1) Ezután Ouintus Fabiust és Gaius Iuliust választották consullá [482]. Abban
az esztendőben a belső viszály mit sem enyhült, a külső háború pedig még ke¬
ményebben dúlt. Az aeguusok fegyvert fogtak, a veiibeliek pedig még Róma
környékét is végigpusztították.
Egyre tornyosuló háborús gondok között választották consullá Kaeso Fabiust
és Spurius Furiust [481]. (2) Ortona latin várost az aeguusok tartották ostrom
alatt. A veiibeliek már jól megszedték magukat zsákmánnyal, és azzal fenyege¬
tőztek, hogy magát Rómát veszik ostrom alá. (3) Ezek a riasztó események,
ahelyett hogy megfékezték volna a köznép indulatait, inkább még növelték
azokat. A köznép visszatért a katonai szolgálat megtagadásának szokásához, bár
nem magától: Spurius Licinius népzridunus úgy gondolta, eljött az ideje, hogy
e végső szükséghelyzetben kicsikarják a senazustól a földreformot, és ezért fel¬
adatának tekintette a háborús készülődés akadályozását. (4) Erre a zribunusi
138