Seite 135 [135]
OCR
kell előőrsöket elhelyezni és őrjáratokat küldeni, amikor a békét követelők hatalmas tömege lázongó kiáltozásával először alaposan rájuk ijesztett, majd kierőszakolta, hogy hívják össze a senazust, és terjesszék elé, hogy küldjenek követeket Gnaeus Marciushoz. (10) Az atyák elfogadták a javaslatot, látva, hogy a köznép hangulata megingott, és küldöttséget menesztettek Marciushoz a béke ügyében. (11) De ezek kemény válasszal tértek vissza: ha a volscusok visszakapják földjüket, akkor szó lehet a békéről; ha azonban a rómaiak zavartalanul akarják élvezni zsákmányukat, ő nem felejti sem honfitársainak igazságtalanságát, sem vendéglátóinak szívélyességét, és meg fogja mutatni, hogy a száműzetés nemhogy megtörte, inkább felszította harci kedvét. (12) Amikor ugyanezeket a követeket újra elküldték hozzá, be sem engedte őket a táborba. Állítólag szent öltözéküket viselő papok is mentek az ellenség táborába, hogy megkérleljék, de ezek éppúgy nem hatották meg Marciust, mint a követek. 40. (1) Ekkor a matrónák összegyűltek Coriolanus anyja, Veturia és felesége, Volumnia házánál. A hagyomány nem egyezik abban, hogy állami határozat vagy csak az asszonyi félelem késztette-e őket erre. (2) Mindenesetre elérték, hogy az idős Veturia és Volumnia, ölében Marcius két kisfiával, menjen velük az ellenség táborába, és ha már a férfiak fegyverrel nem tudják megvédeni Rómát, védjék meg az asszonyok könyörgésükkel és könnyeikkel. (3) Amikor odaértek a táborba, jelentették Coriolanusnak, hogy hatalmas asszonysereg érkezett. O pedig, akit meg nem indított sem a követség állami fensége, sem a papok szemet-lelket megragadó vallásos méltósága, a női könnyhullatásnak még keményebb szívvel nézett elébe. (4) De aztán egyik bizalmasa, aki feltünö szomorüsägäröl felismerte a többiek között a menye és unokái között álldogáló Veturiát, így szólt: , Ha a szemem nem csal, anyád, feleséged és gyermekeid is eljöttek". Coriolanus a döbbenettől csaknem eszét vesztve ugrott fel székéről, úgy sietett anyja elé, hogy megölelje. Az asszony azonban könyörgés helyett haragos szavakban tört ki: , Mielőtt hagyom, hogy megölelj, megtudhatnám, , hogy az ellenséghez vagy a fiamhoz érkeztem-e, foglyod vagy anyád vagyok-e itt a táborodban? (6) Hát ezt kellett megérnem hosszú életemben, boldogtalan vénségemre, hogy előbb száműzöttnek, majd ellenségnek lássalak? Képes voltál feldúlni ezt a földet, amely szült és táplált téged? (7) Ha mégoly ellenséges és fenyegető indulattal érkeztél is ide, nem hagyott alább bosszúvágyad, amikor átlépted a határt? Es amikor megpillantottad Rómát a láthatáron, nem jutott eszedbe: pOtt, a falak mögött, ott van a házam és házi isteneim, anyám, feleségem, gyermekeimx? (8) Szóval ha én nem szülök gyermeket, most nem állna ostrom alatt 134
