Seite 135 [135]
kell előőrsöket elhelyezni és őrjáratokat küldeni, amikor a békét követelők ha¬
talmas tömege lázongó kiáltozásával először alaposan rájuk ijesztett, majd kie¬
rőszakolta, hogy hívják össze a senazust, és terjesszék elé, hogy küldjenek köve¬
teket Gnaeus Marciushoz. (10) Az atyák elfogadták a javaslatot, látva, hogy
a köznép hangulata megingott, és küldöttséget menesztettek Marciushoz a béke
ügyében. (11) De ezek kemény válasszal tértek vissza: ha a volscusok visszakap¬
ják földjüket, akkor szó lehet a békéről; ha azonban a rómaiak zavartalanul
akarják élvezni zsákmányukat, ő nem felejti sem honfitársainak igazságtalansá¬
gát, sem vendéglátóinak szívélyességét, és meg fogja mutatni, hogy a száműze¬
tés nemhogy megtörte, inkább felszította harci kedvét. (12) Amikor ugyaneze¬
ket a követeket újra elküldték hozzá, be sem engedte őket a táborba. Állítólag
szent öltözéküket viselő papok is mentek az ellenség táborába, hogy megkérlel¬
jék, de ezek éppúgy nem hatották meg Marciust, mint a követek.
40.
(1) Ekkor a matrónák összegyűltek Coriolanus anyja, Veturia és felesége, Vo¬
lumnia házánál. A hagyomány nem egyezik abban, hogy állami határozat vagy
csak az asszonyi félelem késztette-e őket erre. (2) Mindenesetre elérték, hogy
az idős Veturia és Volumnia, ölében Marcius két kisfiával, menjen velük az el¬
lenség táborába, és ha már a férfiak fegyverrel nem tudják megvédeni Rómát,
védjék meg az asszonyok könyörgésükkel és könnyeikkel. (3) Amikor odaértek
a táborba, jelentették Coriolanusnak, hogy hatalmas asszonysereg érkezett. O
pedig, akit meg nem indított sem a követség állami fensége, sem a papok sze¬
met-lelket megragadó vallásos méltósága, a női könnyhullatásnak még keményebb
szívvel nézett elébe. (4) De aztán egyik bizalmasa, aki feltünö szomorüsägäröl
felismerte a többiek között a menye és unokái között álldogáló Veturiát, így
szólt: , Ha a szemem nem csal, anyád, feleséged és gyermekeid is eljöttek".
Coriolanus a döbbenettől csaknem eszét vesztve ugrott fel székéről, úgy sietett
anyja elé, hogy megölelje. Az asszony azonban könyörgés helyett haragos sza¬
vakban tört ki: , Mielőtt hagyom, hogy megölelj, megtudhatnám, , hogy az el¬
lenséghez vagy a fiamhoz érkeztem-e, foglyod vagy anyád vagyok-e itt a tábo¬
rodban? (6) Hát ezt kellett megérnem hosszú életemben, boldogtalan vénségemre,
hogy előbb száműzöttnek, majd ellenségnek lássalak? Képes voltál feldúlni ezt
a földet, amely szült és táplált téged? (7) Ha mégoly ellenséges és fenyegető
indulattal érkeztél is ide, nem hagyott alább bosszúvágyad, amikor átlépted
a határt? Es amikor megpillantottad Rómát a láthatáron, nem jutott eszedbe:
pOtt, a falak mögött, ott van a házam és házi isteneim, anyám, feleségem, gyer¬
mekeimx? (8) Szóval ha én nem szülök gyermeket, most nem állna ostrom alatt
134