Seite 131 [131]
táplálékukat, amely a szerencse váratlan ajándéka, hacsak bilincsbe verve ki nem
szolgaltatjak népzridunusaikat Gnaeus Marciusnak, és ő a római köznép bőrén
ki nem éli magát. Uj hóhérjuk támadt, aki csak két választást enged: rabszolga¬
sors vagy halál.
(2) Amikor Gnaeus Marcius kilépett a Curiából, meg is támadták volna, ha
a tribunusok a legkedvezőbb pillanatban bíróság elé nem idézik. Ettől lecsilla¬
podott a népharag: ki-ki látta, hogy most ő lett az ellenség bírája, úr élet és halál
fölött. (3) Marcius előbb megvetően hallgatta a íribunusok fenyegető szavait,
mondván: a védelem, nem a büntetés joga illeti őket, és a nép ¢ribunusai 6k, nem
pedig a senatorokéi. A köznép támadó kedve azonban akkora volt, hogy az
atyáknak vállalniuk kellett, hogy feláldoznak egy maguk közül valót. (4) Azért
ők is keményen ellenálltak a gyűlölködésnek, latba vetve mind saját, mind egész
rendjük erejét. Először megkísérelték, hátha cZienseiket szétküldve egyenként el
tudják riasztani az embereket az összejövetelektől, gyűlésektől, és így meghiú¬
síthatják a szervezkedést. (5) Majd együtt vonultak fel — mintha az összes senator
vádlott lett volna —, és kérve kérték a köznépet, hogy annak az egy polgártár¬
suknak, annak az egy senazornak, ha már ártatlanként felmenteni nem akarják,
mint bűnösnek bocsássanak meg a kedvükért. (6) De amikor a tárgyalás napján
Coriolanus nem jelent meg a bíróság előtt, a harag engesztelhetetlenné vált.
Távollétében elítélték, és ő száműzetésbe vonult a volscusokhoz, fenyegetőzve
hazája ellen, szíve mélyén máris ellenséges indulatokkal.
A volscusok szívesen fogadták az érkezőt, és napról napra szívélyesebben
bántak vele, ahogy egyre inkább nyilvánvalóvá vált haragja honfitársaival szem¬
ben, és ahogy hallották, hogy egyfolytában hol panaszkodik, hol fenyegetőzik.
(7) Házigazdája Attius Tullius volt, a volscusok népének legelőkelőbb főembe¬
re, a rómaiak örök ellensége. Most hát egyiket az ősi gyűlölet, másikat a friss
bosszúvágy ösztökélte, és közösen szövögették a Róma elleni háború tervét. (8)
Tudták, hogy annyi sikertelen kísérlet után nehéz a volscus köznépet fegyveres
harcra tüzelni: az ifúságot megtizedelte a sok háború és végül a járvány is,
megtört a harci kedv; úgy gondolták hát, hogy mivel az ősi gyűlöletet az idő
már-már kioltotta, cselhez kell folyamodniuk, hogy az emberek valamiért új
haragra gerjedjenek.
36.
(1) Rómában épp folyt a készülődés a nagyszabású ünnepi játékok megismét¬
lésére." A szertartás megismétlésének oka a következő volt. A játékok reggelén,
! Azitt említett , nagyszabású játékok" valószínűleg a Iuppiternek szóló, később szeptember
közepén évről évre megtartott /udi Romani magni elődei. Vö. I. 35. 9.
130