OCR
Arisztodémosz fürannosz, a larguiniusok örököse! lefoglalta a királyi család vagyona fejében. A volscusok földjén és Pometia környékén még vásárolni sem lehetett, és a gabonavásárlóknak a helybéliek erőszakos fellépése miatt az élete is veszélyben forgott. (5) Etruriából a Tiberisen érkezett gabona, abból tartotta fenn magát a köznép. E szorongató élelmiszerhiány kellős közepén még egy rosszkor jött háború is rászakadt volna a rómaiakra, ha a már fegyverkező volscusok között hatalmas járvány nem tör ki. (6) Ez a csapás megfélemlítette az ellenséget, de hogy akkor se múljon el teljesen a rettegésük, ha majd alábbhagy a dögvész, Róma megnövelte telepeseinek számát Velitraeban, Norbában pedig, a hegyvidéken új coloniát létesített, hogy így Pometia vidékét is megerősítse. (7) Marcus Minucius és Aulus Sempronius consulsága idején [491] aztán nagy gabonaszállítmány érkezett Szicíliából, és a senazusban felmerült a kérdés, hogy milyen áron adják majd a köznépnek. (8) Sokan úgy vélték, eljött az ideje, hogy sarokba szorítsák a köznépet, és visszavegyék tőle azokat a jogokat, amelyeket a kivonulás révén és erőszakkal csikart ki magának a senazustól. (9) Elsősorban Marcius Coriolanus, a ribunusi hatalom ősellensége vélekedett így, mondván: „Ha a régi gabonaárat akarják, adják vissza a senazus régi jogkörét. Miért kell látnom ezeket a plebejus tisztségviselőket és Sicinius hatalmaskodását, mintha csak szégyeniga alá küldtek volna, vagy rablók fogságából váltottak volna ki? (10) Miért tűrjem ezeket a méltánytalanságokat tovább, mint szükséges? Én, aki nem viseltem el Targuinius királyságát, én viselném el Siciniusét? Most vonuljon ki, hívja el magával a köznépet: nyitva áll az út a Szent Hegy meg az összes többi domb felé. Most raboljanak földjeinkről gabonát, ahogy három éve raboltak: élvezzék csak a gabonaárat, amit őrjöngésükkel maguk vertek fel. (11) Merem állítani, hogy ez a nyomorúság majd megtöri őket, és ezután inkább rendesen megművelik majd a földet, mintsem hogy fegyvert fogva holmi kivonulással akadályozzák a földművesmunkát." (12) Véleményem szerint lett volna mód rá — bár nehéz megmondani, valóban ezt kellett volna-e tennie a senazusnak —, hogy az atyák a gabonaárak mérséklése fejében mind a íribunusi hatalomtól, mind a többi rákényszerített korlátozó intézkedéstől megszabaduljanak. 35. (1) Marcius javaslatát még a senatus is rendkívül kegyetlennek ítélte, a köznép pedig haragjában csaknem fegyvert fogott. Íme, ki akarják őket éheztetni — mondták -—, mint az ellenséget szokás. Megfosztják őket az élelemtől, létfenntartásuk lehetőségétől; a szájuk elől ragadják el a külföldi gabonát, egyetlen ! Vö. II. 21. 5. 129