Page 124 [124]
kezdődött a szabályos tanácskozás. (7) Három javaslat hangzott el. Titus’ Ver¬
ginius nem terjesztette ki a dolgot mindenkire; úgy vélte, csak azokról kell
dönteni, akik Publius Servilius consul igéretében bizva a volscusok, az auruncusok
és a szabinok ellen viselt háborúban katonáskodtak. (8) Titus Larcius azt mond¬
ta, nem olyan idők járnak, hogy csak az érdemeket jutalmazzák; a köznép teljes
egészében eladósodott, és csak úgy lehet talpra állítani, ha mindenkiről gondos¬
kodnak; ha ellenben ki-ki a másiktól eltérő helyzetbe kerül, ez inkább szítja
a viszályt, ahelyett hogy csillapítaná. (9) Appius Claudius, aki eleve könyörtelen
természetű volt, de a köznép gyűlölete meg az atyák elismerése csak jobban
megvadította, így beszélt: Nem a nyomorúság, hanem a zabolátlanság okozta
ezt a nagy zavargást, és a köznép nem haragos, hanem el van kapatva. (10) Sőt,
ez a baj a fellebbezés jogából származik, hiszen a consu/oknak nincs valódi
hatalmuk, csak fenyegetőzhetnek, ha egyszer mindenki a saját bűntársaihoz
fellebbezhet. (11) , Rajta hát — mondta —, nevezzünk ki dictatort, akinek a szava
ellen nincs fellebbezés, és mindjárt lecsillapodik ez a mindent lángba borító
eszeveszettség. (12) Akkor üssön meg bárki egy /iczort, tudatában annak, hogy
a bőre meg az élete annak az egy embernek a kezében van, akinek a méltóságát
megsérti!"
30.
(1) Sokan durvának és kegyetlennek ítélték Appius javaslatát — az is volt —, de
Verginius és Larcius javaslatát sem tartották a példaadás szempontjából üdvös¬
nek, főleg Larciusét, amely teljesen megszüntetné a hiteléletet. Verginius javas¬
lata látszott a legkiegyensúlyozottabbnak és mindkettőhöz képest mérsékeltnek.
(2) De a csoportérdek és az egyéni előny hajhászása, amely mindig útjában állt
és útjában is fog állni a közérdeknek, Appiust segítette győzelemre, és kis híja
volt, hogy nem őt választották meg diczazornak is. (3) Ez pedig végképp ellenük
fordította volna a köznépet, éppen a legveszélyesebb időpontban, amikor a
volscusok, az aeguusok és a szabinok mind egyszerre fogtak fegyvert. (4) De
a consuloknak és a korosabb senatoroknak gondjuk volt ra, hogy ezt a veszedel¬
mes súlyú hatalmat szelíd természetű férfira bizzäk. (5) Manius Valeriust (Volesus
fiát) választották meg dictatornak. Bár a köznép jól lätta, hogy a diczatort elle¬
ne választották, mégis, mivel Valerius testvérbátyja jóvoltából jött létre a felleb¬
! Ogilvie szövegjavítása a kódexekben olvasható Publius név helyett. A senazusbeli rend¬
tartás szerint elsőként a consu/viseltek véleményét kellett kikérni (őket csak a kijelölt, de
még hivatalba nem lépett consulok előzték meg a sorban), és ekkor még nem volt Publius
Verginius nevű consul. A szövegjavítás természetesen azt feltételezi, hogy Livius (és
forrása) az elhangzás sorrendjében közli a három véleményt, ami korántsem bizonyos.
123