Seite 120 [120]
OCR
Majd amikor hatalmas lelkesedésük teljesen nyilvánvaló lett, megadta végre a jelet a kitörésre, és kieresztette a harcolni vágyó sereget. (4) Már az első rohamra szétfutott az ellenség. A menekülőket a gyalogság kaszabolta hátulról, amíg lépést tudtak velük tartani; a lovasság egészen a táborukig űzte a megrettent támadókat. Majd a tábort is körülzárták a légiók, és miután a volscusokat a rémület onnét is elűzte, elfoglalták és kifosztották. (5) Másnap a légiók Suessa Pometia alá vonultak, ahová az ellenség menekült. A várost néhány nap alatt bevették és felprédálták. Ez valamelyest segített a szűkölködő katonák helyzetén. (6) A consul a legnagyobb dicsőségtől övezve vezette vissza Rómába győzelmes hadseregét. Útban Róma felé felkeresték őt az Ecetra városbeli volscusok követei, akik most, hogy Pometia elesett, saját városuk sorsát féltették. Ezeknek senatusi határozattal békét biztosítottak, földjüket azonban elvették. 26. (1) Nyomban ezutän a szabinok is räijesztettek a römaiakra, de ez inkább csak riadalom volt, mint háború. Egy éjjel az a hír érkezett Rómába, hogy fosztogató szabin hadsereg érkezett az Anio folyóhoz, dúlják a vidéket és gyújtogatják a tanyákat. (2) Azonnal odavezényelték az összes lovas csapat élén Aulus Postumiust, aki a latin háború idején diczazor volt; őt Servilius consul kôvette välogatott gyalogsággal. (3) A szétszóródott szabinok nagy részét a lovasság bekerítette, de a szabin légió sem volt képes szembeszállni az odaérkező gyalogsággal. A meneteléstől meg az éjszakai fosztogatástól kifáradva, miután a legtöbben teleették-itták magukat a tanyákon rabolt élelemből és borból, még a meneküléshez is alig maradt erejük. (4) Azon az éjszakán, amelyen hírét vették a szabin háborúnak, be is fejezték azt. De másnap, pedig már mindenki azt remélte, hogy sikerült mindenütt békét teremteni, auruncus követek érkeztek a senazushoz azzal, hogy ha a rómaiak nem vonulnak ki a volscusok területéről, ők hadat üzennek. (5) A követekkel egyidőben az auruncus hadsereg is elindult hazájából; a hír, hogy az ellenséget már Ariciától nem messze látták, akkora zűrzavart keltett Rómában, hogy a senatus nem tudott sem rendesen tárgyalni a dologról, sem nyugodt választ adni a fegyveres fenyegetésre, hiszen közben már maguk az atyák is fegyverkeztek. (6) Támadó menetben elindultak Aricia felé, nem messze onnét megütköztek az auruncusokkal, és egyetlen csatával be is fejezték a háborút. 27. (1) Az auruncusok legyőzése után a római nép, amely néhány nap alatt annyi győzelmet aratott, várta a senazus által szavatolt consuli ígéret teljesítését. Appius azonban részben vele született gőgje miatt, részben, hogy tiszttársa ígéretét 119
