Seite 120 [120]
Majd amikor hatalmas lelkesedésük teljesen nyilvánvaló lett, megadta végre
a jelet a kitörésre, és kieresztette a harcolni vágyó sereget. (4) Már az első ro¬
hamra szétfutott az ellenség. A menekülőket a gyalogság kaszabolta hátulról,
amíg lépést tudtak velük tartani; a lovasság egészen a táborukig űzte a megret¬
tent támadókat. Majd a tábort is körülzárták a légiók, és miután a volscusokat
a rémület onnét is elűzte, elfoglalták és kifosztották. (5) Másnap a légiók Suessa
Pometia alá vonultak, ahová az ellenség menekült. A várost néhány nap alatt
bevették és felprédálták. Ez valamelyest segített a szűkölködő katonák helyzetén.
(6) A consul a legnagyobb dicsőségtől övezve vezette vissza Rómába győzelmes
hadseregét. Útban Róma felé felkeresték őt az Ecetra városbeli volscusok köve¬
tei, akik most, hogy Pometia elesett, saját városuk sorsát féltették. Ezeknek
senatusi határozattal békét biztosítottak, földjüket azonban elvették.
26.
(1) Nyomban ezutän a szabinok is räijesztettek a römaiakra, de ez inkább csak
riadalom volt, mint háború. Egy éjjel az a hír érkezett Rómába, hogy fosztoga¬
tó szabin hadsereg érkezett az Anio folyóhoz, dúlják a vidéket és gyújtogatják
a tanyákat. (2) Azonnal odavezényelték az összes lovas csapat élén Aulus Pos¬
tumiust, aki a latin háború idején diczazor volt; őt Servilius consul kôvette välo¬
gatott gyalogsággal. (3) A szétszóródott szabinok nagy részét a lovasság beke¬
rítette, de a szabin légió sem volt képes szembeszállni az odaérkező gyalogsággal.
A meneteléstől meg az éjszakai fosztogatástól kifáradva, miután a legtöbben
teleették-itták magukat a tanyákon rabolt élelemből és borból, még a menekü¬
léshez is alig maradt erejük.
(4) Azon az éjszakán, amelyen hírét vették a szabin háborúnak, be is fejezték
azt. De másnap, pedig már mindenki azt remélte, hogy sikerült mindenütt békét
teremteni, auruncus követek érkeztek a senazushoz azzal, hogy ha a rómaiak nem
vonulnak ki a volscusok területéről, ők hadat üzennek. (5) A követekkel egyidő¬
ben az auruncus hadsereg is elindult hazájából; a hír, hogy az ellenséget már
Ariciától nem messze látták, akkora zűrzavart keltett Rómában, hogy a senatus
nem tudott sem rendesen tárgyalni a dologról, sem nyugodt választ adni a fegy¬
veres fenyegetésre, hiszen közben már maguk az atyák is fegyverkeztek. (6)
Támadó menetben elindultak Aricia felé, nem messze onnét megütköztek az
auruncusokkal, és egyetlen csatával be is fejezték a háborút.
27.
(1) Az auruncusok legyőzése után a római nép, amely néhány nap alatt annyi
győzelmet aratott, várta a senazus által szavatolt consuli ígéret teljesítését. Appius
azonban részben vele született gőgje miatt, részben, hogy tiszttársa ígéretét
119