Page 118 [118]
(7) Ekkor megmutatta a hátát, amelyen ütlegek friss nyomai éktelenkedtek.
E látványra és szavakra hatalmas felzúdulás támadt. A nyugtalanság nem maradt
meg a Forumon, hanem átjárta a Várost. (8) Az adósrabszolgák, bilincsbe verve
vagy anélkül, mindenünnen kitódultak az utcákra, és a polgárok pártfogásáért
könyörögtek. Mindenfelé akadtak olyanok is, akik önként csatlakoztak a láza¬
dáshoz; mindenünnen csapatostul lepték el az utakat, és nagy lármával rohantak
a Forumra. (9) Nagy veszélybe került az a senazor, aki épp a Forumon tartózko¬
dott, és összetalálkozott ezzel a tömeggel. (10) Tettlegességig fajult volna a dolog,
ha sietve oda nem érkeznek a consulok, Publius Servilius és Appius Claudius,
hogy megfékezzék a lázadást. Most hozzájuk fordult a tömeg, mutogatták nekik
bilincseiket és nyomorúságukat. (11) Ezt kapták szolgálatuk jutalmául — kiál¬
tozták; ki-ki átkozta a maga katonaidejét, akárhol harcolt is, és sokkal inkább
fenyegetőzve követelték, mint kérték tőlük, hogy hívják egybe a senazust. Körül
is vették a Curiát, hogy majd ők ellenőrizzék és irányítsák a hivatalos tanácsko¬
zást. (12) A consulok csak néhány senazort tudtak összeszedni, aki éppen az út¬
jukba akadt; a többieket a rémület nemcsak a Curiától, de még a Forumtól is
távol tartotta — így hát a senazusülés, mivel nem volt meg a kellő létszám, nem
végezhetett semmit." (13) Erre a sokaság úgy gondolta, a bolondját járatják velük,
csak időt akarnak nyerni, és a távollévő senazorok nem véletlenül maradtak távol,
nem is félelmükben, hanem mert meg akarják akadályozni az ügy megtárgya¬
lását; a consulok is csak húzzák az időt, szemmel láthatóan mind gúnyt űznek
az ő szerencsétlen helyzetükből. (14) Már csaknem odáig fajult a helyzet, hogy
a consul tisztség tekintélye sem fékezhette meg az emberek dühét, amikor végül
mégis megérkeztek a senazusba jó néhányan, akik eddig nem tudták eldönteni,
hogy eljönniük veszélyesebb-e vagy távol maradniuk. Végre kellő számban
összegyűlt a senazus, de sem az atyák, sem a consulok nem tudtak egyetértésre
jutni. (15) Az erőszakos természetű Appius azt javasolta, hogy consuA hatalmuk¬
kal lépjenek fel az ügyben: ha egyet-kettőt lefognak, majd lecsillapodik a többi.
Servilius, a kíméletesebb gyógymódok híve viszont úgy gondolta, biztonságosabb
is, könnyebb is meghajlítani, mint megtörni a lázadó hangulatú tömeget.
24.
(1) Közben újabb, még nagyobb rémület támadt. Latin lovasok vágtattak Rómába
a riasztó hírrel: a volscusok ellenséges hadsereggel közelednek, hogy megostro¬
molják a Várost. A viszály annyira kettéosztotta a lakosságot, hogy ez a hír
egészen másként érintette az atyákat, mint a köznépet. (2) A köznép ujjongott
! A senatus döntésképességét csak a késő köztársaságkorban és csak bizonyos ügyekben
kötötték a kellő létszám jelenlétéhez. Így ez a részlet anakronisztikus Livius elbeszélésében.
117