a sikerben vagy a kedvező alkalomban bízva törtek ki ellenük, többségükben
inkább tűzzel, mint vassal felfegyverkezve, és öltek, gyújtogattak mindenfelé. (3)
Felgyújtották a szőlőlugasokat, és sok ellenséget megsebesítettek, legyilkoltak;
az egyik consul is — de hogy melyik, azt nem mondják meg a történetírók — sú¬
lyosan megsebesülve bukott le lováról, és hajszálon múlt, hogy meg nem ölték.
(4) E balsiker után a sereg visszatért Rómába, a nagyszámú sebesülttel együtt
vitték az élet-halál között lebegő consult is. Majd kis idő múlva, ami elég volt
a sebesültek gyógyulására és a sereg feltöltésére, még nagyobb haraggal és had¬
erővel ismét megtámadták Pometiát. (5) Miután újra elkészítették a szőlőluga¬
sokat és egyéb ostromműveket, a katonáknak pedig már-már sikerült feljutni
a falakra, a város megadta magát. (6) Az auruncusok egyébként éppoly kegyet¬
len bánásmódban részesültek a megadás után, mintha elesett volna a városuk;
a f6embereket barddal lefejezték, a colonia egyéb lakosait eladták rabszolgának,
a várost lerombolták, a földet pedig áruba bocsátották. (7) A consulok is inkább
kemény bosszúállásuk emlékére tartottak diadalmenetet, mint a befejezett há¬
ború jelentősége miatt.
18.
(1) A következő évben Postumus Cominius és Titus Larcius viselte a consuli
tisztséget [501]. (2) Ebben az esztendőben az ünnepi játékok idején egy csapat
szabin fiatalember bolondos kedvében örömlányokat rabolt el; csődület, vesze¬
kedés, csaknem fegyveres összeütközés is támadt, és úgy látszott, ebből a jelen¬
téktelen dologból ismét kitör a háború. (3) Ehhez még a latin háború fenyege¬
tése is hozzájárult, hiszen biztos értesülések szerint már 30 nép lépett szövetségre
egymással Octavius Mamilius! ösztönzésére.
(4) Most, amikor e jelentős események előérzete nyugtalanította a polgárokat,
került szóba először a dicíazorválasztás. De sem azt nem tudjuk pontosan, hogy
ez melyik évben történt, sem hogy kik voltak azok a consulok, akik a Targuiniusok
pártján álltak, és így hitelüket vesztették — mert ezt is feljegyezték —, sem hogy
kit választottak meg először dictatornak. (5) A legrégibb történetíróknál azonban
azt találtam írva, hogy Titus Larciust nevezték ki elséként dictatornak, és Spurius
Cassius volt mellette a lovassági főparancsnok.? Consul tisztséget viselt férfiakat
választottak meg: ezt írta elé a dictator választásáról hozott törvény. (6) Ezért is
hajlok inkább arra a véleményre, hogy a consulviselt Larciust valasztottak meg
a consulok feljebbvalójául és irányítójául, nem pedig Manius Valeriust (Marcus
! Vö. II. 15. 7.
? A lovassági főparancsnok (magister eguitum) a dictator után a második ember, annak
mintegy helyettese.