Page 111 [111]
zött, és ennek következtében erőik jelentős része a rómaiakhoz pártolt. (4)
A békepártiak egyik vezérét, Attius Clausust — akit később Rómában Appius
Claudiusnak neveztek — ugyanis annyira üldözték a háborús zavarkeltők, hogy
mivel nem volt képes szembeszállni velük, nagyszámú híve kíséretében Inregil¬
lumb6l' Rómába menekült. (5) Polgárjogot és az Anio folyó túlsó partján földet
adományoztak nekik, és Régi Claudia zridusnak nevezték el őket, mivel később
újabb zridustársakat csatoltak hozzájuk, akik ugyanarról a földterületről szár¬
maztak. Appiust a senafus tagjává választották, és nem telt bele sok idő, igen
magas méltóságra emelkedett. (6) A consulok támadást indítottak a szabin te¬
rületek ellen, és ott akkora pusztítást végeztek, majd az ütközet során annyira
megtörték az ellenség erejét, hogy ezután sokáig nem kellett lázadástól tartani.
Diadalmenetben tértek vissza Rómába.
(7) Publius Valerius, akit egyhangúlag a legkiválóbb hadvezérnek és állam¬
férfinak tartottak, egy évvel később, Agrippa Menenius és Publius Postumius
consulsága idején [503] dicsősége teljében, de olyan szerény anyagi viszonyok
között halt meg, hogy hagyatékából még a temetés költségeire sem futotta. Így
állami pénzből temették el. A római matrónák éppúgy meggyászolták, mint
Brutust. (8) Ugyanabban az évben két latin colonia, Pometia és Cora az aurun¬
cusokhoz pártolt." Megkezdődött a háború az auruncusok ellen; miután a ró¬
maiak szétszórták a hatalmas hadsereget, amely mindenre elszántan vonult fel
a hatart atlépé consulokkal szemben, az auruncusok ellen viselt háború teljes
egészében Pometiánál összpontosult. (9) A gyilkolástól az ütközet után sem
fogták vissza magukat jobban, mint az ütközetben; jóval többen vesztek oda,
mint ahányan fogságba estek, de a foglyokat is válogatás nélkül gyilkolták.
A háborús gyűlölet nem kímélte még a 300, túszként átadott ember életét sem.
Ebben az évben is volt diadalmenet Rómában.
17.
(1) A következő két consul, Opiter Verginius és Spurius Cassius [502] megost¬
romolta Pometiát, előbb rohammal, majd szőlőlugasok és más ostromeszközök
segítségével. (2) Az auruncusok inkább engesztelhetetlen gyűlöletből, mint
! Más források szerint a Claudiusok Regillumból jöttek; a név romlása még Livius forrá¬
sában bekövetkezhetett.
? Az auruncusok (az ausonok népének nyugati ága) a volscusoktól délre éltek, fővárosuk
Suessa volt. Nem valószínű, hogy ebben a korszakban érdekeltségük fűződött Corához
és Pometiához. Az elbeszélt esemény mögött inkább csak egy földrajzi tévedés állhat,
amely Suessa városát Pometiával azonosítja (Suessa Pometia, vö. I. 41. 7 stb.).
3 Ugyanezt az eseményt beszéli el Livius egy másik forrás alapján a II. 22. 2-ben.
110