állították. Ő azonban még ebben a fenyegető helyzetben is inkább félelmetesen,
mint félelemmel így szólt: , Római polgár vagyok, Gaius Mucius a nevem. (9)
Ellenségként jöttem ellenséget ölni. A halálra sem kisebb a bátorságom, mint
a gyilkolásra volt: bátran cselekedni és tűrni egyaránt római erény. (10) Veled
szembeni elszántságommal nem vagyok egyedül: mögöttem a hasonló dicső¬
ségre pályázók hosszú sora áll. Mostantól nyugodtan vértezd fel magad a vég¬
veszélyre, hogy minden órában életedért kell küzdened, mert a fegyveres ellen¬
ség állandóan ott lesz palotád előcsarnokában. (11) Mi, a római ifjúság így
üzenünk neked hadat. Sose félj fegyveres erőtől vagy ütközettől: egymagad állsz
majd szemben mindegyikünkkel."(12) A király haragra lobbant és egyszersmind
megrettent a veszedelemtől: fenyegetőzve parancsot adott, hogy gyújtsanak tüzet
körülötte, ha azonnal fel nem fedi a cselszövést, amelyre kétértelmű célzásaival
utalt. (13) ,Nos hát, lásd meg — mondta Mucius -—, milyen silány dolog a test
azok szemében, akik nagy dicsőségre tartanak igényt!" Azzal jobbját beletartot¬
ta a tűzhely áldozatra meggyújtott tüzébe. Miközben úgy égette a kezét, mint¬
ha szelleméig el sem jutna az érzékelés, a király e bámulatos tettől megdöbben¬
ve felugrott székéről, és megparancsolta, hogy vigyék el az ifjút az oltártól. (14)
„Most menj — mondta —, hisz önmagad ellen kegyetlenebb dolgot műveltél, mint
énellenem. Dicsőítenélek bátorságodért, ha az az én hazám szolgálatában állna;
de legalább a háborús jogot mellőzve szabadon, épen és sértetlenül bocsátalak
el” (15) Mire Mucius, mintha ezzel viszonozná nagylelkűségét, így szölt: „Mi¬
velhogy becsülete van szemedben a bátorságnak, jóságodért megkapod tőlem,
amit fenyegetéssel hiába próbáltál kivenni belőlem: 300-an vagyunk előkelő
római ifjak, akik esküvel fogadtuk, hogy ily módon törünk az életedre. (16) A sors
engem jelölt ki elsőnek, a többi, amilyen sorrendben rá esett a sorsvetés, majd
megjelenik a maga idejében, míg csak a szerencse kezünkre nem juttat téged."
13.
(1) Mucius elbocsátása után — aki ezután jobb keze elvesztése miatt a Scaevola
melléknevet kapta! — Porsenna követei is megérkeztek Rómába. (2) A királyt
annyira megdöbbentette az első életveszély, amelyből csak a merénylő tévedése
miatt menekült meg, és az a lehetőség, hogy annyiszor kell ilyesmivel megküz¬
denie, ahány összeesküvő életben marad, hogy önszántából kínált békefeltéte¬
leket a rómaiaknak. (3) A feltételek között megemlítette a Targuiniusok ural¬