Page 105 [105]
OCR
atyám," hozzád könyörgök: e fegyvereket és e harcost fogadd kegyesen folyamoddal! Bele is ugrott a Tiberisbe fegyveresen, ahogy volt, és bár csak úgy zuhogott rá a sok dárda, sértetlenül átúszott övéihez." Olyan hőstettet hajtott végre, amelynek az utókor szemében nagyobb a híre, mint a hitele. (12) Az állam hálás volt páratlan bátorságáért. Szobrot emeltek neki à comitiumon, és akkora darab földet ajándékoztak neki, amekkorát egy nap alatt körül tudott szántani. (13) A hivatalos tiszteletadás mellett figyelemre méltó volt az egyes polgárok hálája is: a nagy ínség közepette mindenki adott neki valamit, pedig saját szájától kellett elvonnia a falatot. 11. (1) Miután első kísérletét visszaverték, Porsenna megváltoztatta tervét, most már nem próbálta rohammal bevenni a Várost, hanem körülzárta, őrséget helyezett el a Ianiculuson, ő maga pedig a síkságon, a Tiberis partján ütött tábort. (2) Hajókat vont össze mindenfelől, részben őrizet gyanánt, hogy a gabona ne jusson el Rómába, részben azért, hogy alkalomadtán hol itt, hol ott szállíthassák át a folyón a katonaságot portyázni. (3) Így nemsokára már annyira veszélyeztette az összes szántóföldet Róma körül, hogy a lakosok nemcsak a föld terményeit, hanem minden jószágot is kénytelenek voltak bementeni a Városba, és többé senki sem mert a kapukon kívül legeltetni. (4) De a rómaiak nemcsak félelemből engedték így elkanászodni az etruszkokat, hanem bölcs belátásból is. Valerius consul ugyanis csak az alkalmat várta, hogy egy nagyobb létszámú, szétszóródott csapaton rajtaüssön, jelentéktelenebb esetekben lemondott hát a megtorlásról, és a könyörtelen leszámolást komolyabb alkalomra tartogatta. (5) Ezért, hogy a zsákmányolókat odacsalja, elrendelte, hogy övéi másnap nagy számban hajtsanak ki lábasjószágot az ellenségtől legtávolabb eső Porta Esguilinán. Számított rá, hogy az ellenség megtudja ezt, mivel az ostrom meg az éhínség miatt a hűtlen rabszolgák folyamatosan szökdöstek át az etruszkokhoz. (6) Az ellenség valóban értesült a dologról egy szökevénytől, és a teljes zsákmány reményében sokkal többen keltek át a folyón, mint máskor. (7) Ekkor Publius Valerius meghagyta, hogy Titus Herminius csekély létszámú csapattal rejtőzzön el a Gabii felé vezető út második mérföldkövénél, Spurius Larcius pedig harckész 1 Tiberinus a Tiberis istene (vö. I. 3. 8—9). ? Egyéb beszámolók szerint Horatius nem úszta meg ép bőrrel a kalandot: a Polübiosznál szereplő változatban már harc közben megsebesült, végül pedig a folyóba veszett (VI. 55. 1-4). 3 Az idésebb Plinius még latta ezt a szobrot (Zermészettudomány XXXIV. 29), amelyet talán csak utólag kezdtek Cocles szobrának tekinteni. 104
