Page 105 [105]
atyám," hozzád könyörgök: e fegyvereket és e harcost fogadd kegyesen folya¬
moddal! Bele is ugrott a Tiberisbe fegyveresen, ahogy volt, és bár csak úgy
zuhogott rá a sok dárda, sértetlenül átúszott övéihez." Olyan hőstettet hajtott
végre, amelynek az utókor szemében nagyobb a híre, mint a hitele. (12) Az állam
hálás volt páratlan bátorságáért. Szobrot emeltek neki à comitiumon, és akkora
darab földet ajándékoztak neki, amekkorát egy nap alatt körül tudott szántani.
(13) A hivatalos tiszteletadás mellett figyelemre méltó volt az egyes polgárok
hálája is: a nagy ínség közepette mindenki adott neki valamit, pedig saját szá¬
jától kellett elvonnia a falatot.
11.
(1) Miután első kísérletét visszaverték, Porsenna megváltoztatta tervét, most
már nem próbálta rohammal bevenni a Várost, hanem körülzárta, őrséget he¬
lyezett el a Ianiculuson, ő maga pedig a síkságon, a Tiberis partján ütött tábort.
(2) Hajókat vont össze mindenfelől, részben őrizet gyanánt, hogy a gabona ne
jusson el Rómába, részben azért, hogy alkalomadtán hol itt, hol ott szállíthassák
át a folyón a katonaságot portyázni. (3) Így nemsokára már annyira veszélyez¬
tette az összes szántóföldet Róma körül, hogy a lakosok nemcsak a föld termé¬
nyeit, hanem minden jószágot is kénytelenek voltak bementeni a Városba, és
többé senki sem mert a kapukon kívül legeltetni. (4) De a rómaiak nemcsak
félelemből engedték így elkanászodni az etruszkokat, hanem bölcs belátásból
is. Valerius consul ugyanis csak az alkalmat várta, hogy egy nagyobb létszámú,
szétszóródott csapaton rajtaüssön, jelentéktelenebb esetekben lemondott hát
a megtorlásról, és a könyörtelen leszámolást komolyabb alkalomra tartogatta.
(5) Ezért, hogy a zsákmányolókat odacsalja, elrendelte, hogy övéi másnap nagy
számban hajtsanak ki lábasjószágot az ellenségtől legtávolabb eső Porta Esguili¬
nán. Számított rá, hogy az ellenség megtudja ezt, mivel az ostrom meg az éh¬
ínség miatt a hűtlen rabszolgák folyamatosan szökdöstek át az etruszkokhoz.
(6) Az ellenség valóban értesült a dologról egy szökevénytől, és a teljes zsákmány
reményében sokkal többen keltek át a folyón, mint máskor. (7) Ekkor Publius
Valerius meghagyta, hogy Titus Herminius csekély létszámú csapattal rejtőzzön
el a Gabii felé vezető út második mérföldkövénél, Spurius Larcius pedig harckész
1 Tiberinus a Tiberis istene (vö. I. 3. 8—9).
? Egyéb beszámolók szerint Horatius nem úszta meg ép bőrrel a kalandot: a Polübiosznál
szereplő változatban már harc közben megsebesült, végül pedig a folyóba veszett (VI.
55. 1-4).
3 Az idésebb Plinius még latta ezt a szobrot (Zermészettudomány XXXIV. 29), amelyet
talán csak utólag kezdtek Cocles szobrának tekinteni.
104