Page 102 [102]
OCR
kedveltebbé tették a nép körében: emiatt kapta a Publicola! melléknevet. (2) Kiváltképpen szívesen fogadta a nép azt a törvényt, amely szerint a tisztségviselők döntése ellen a néphez lehet fellebbezni, valamint azt, hogy aki a királyi hatalom megszerzésére terveket sző, vagyonával együtt maga is átkozott legyen. (3) Ezeket a törvényeket egymaga emeltette jogerőre, hogy pusztán övé legyen az érdem, és csak azután hívott össze népgyűlést tiszttársának megválasztására. (4) Az idős Spurius Lucretiust választották consullá, akinek azonban már nem volt ereje a consuli tisztséggel járó feladatok ellátására, és néhány nap múlva meg is halt. Lucretius helyére Marcus Horatius Pulvillust tették meg helyettesnek. (5) Némelyik régi történetírónál nem találom Lucretiust a consulok sorában; náluk Brutus után nyomban Horatius következik. Talän azért merült feledésbe az ő alakja, mert semmilyen esemény nem tette emlékezetessé consulságát. (6) Iuppiter capitoliumi templomát még nem szentelték fel. Valerius és Horatius, a két consul sorsolással döntötték el, hogy melyikük avassa fel. A sors Horatiusra esett; Publicola pedig hadba vonult Veii ellen.? (7) Valerius rokonsága az illendőnél jobban a szívére vette, hogy a híres-nevezetes templom felszentelése Horatiusnak jutott osztályrészül. Mindenáron meg akarták ezt akadályozni, és miután egyébbel hiába próbálkoztak, amikor a consul már rátette a kezét az ajtófélfára, és az istenekhez könyörgő imádságát mondta, fejéhez vágták a szörnyű hírt: meghalt a fia, és egy gyászoló család tagja nem szentelhet fel templomot. (8) Nem hitt-e a hírnek Horatius, vagy ekkora lelkierőről tett tanúságot — nem tudja biztosan a hagyomány, és megmagyarázni sem könnyű. Mindenesetre tevékenységét épphogy megszakítva egyebet nem is szólt a hírre, csak rendelkezett, hogy temessék el a holttestet, majd kezét le sem véve az ajtófélfáról, folytatta az imát, és felavatta a templomot." (9) Ezek az események zajlottak le otthon és a harctéren a királyok elűzetése utáni első évben. A következő évre Publius Valeriust (másodszor) és Titus Lucretiust választották consullá [508]. ! A név jelentése: "a nép barátja, tisztelője. ? Halikarnasszoszi Dionüsziosz (V. 35. 3) szerint a capitoliumi Iuppiter-templom felirata is megörökítette, hogy Horatius szentelte fel; a felszentelés évével (509 vagy 507) kapcsolatban viszont eltérnek a tudósítások. A szertartást csak imperiummal rendelkező tisztségviselő végezhette. : Horatius tette többféleképpen is magyarázható. Azáltal, hogy szóbeli nyilatkozatával lezártnak nyilvánította a gyászt, mentesítette magát a haláleset okozta tisztátalanságtól — de azis meglehet, hogy mivel a szertartást még úgy kezdte, hogy nem tudott fia haláláról, és nem szakította meg, rituális szempontból tiszta maradt. 101
