Page 102 [102]
kedveltebbé tették a nép körében: emiatt kapta a Publicola! melléknevet. (2)
Kiváltképpen szívesen fogadta a nép azt a törvényt, amely szerint a tisztségvi¬
selők döntése ellen a néphez lehet fellebbezni, valamint azt, hogy aki a királyi
hatalom megszerzésére terveket sző, vagyonával együtt maga is átkozott legyen.
(3) Ezeket a törvényeket egymaga emeltette jogerőre, hogy pusztán övé legyen
az érdem, és csak azután hívott össze népgyűlést tiszttársának megválasztására.
(4) Az idős Spurius Lucretiust választották consullá, akinek azonban már nem
volt ereje a consuli tisztséggel járó feladatok ellátására, és néhány nap múlva meg
is halt. Lucretius helyére Marcus Horatius Pulvillust tették meg helyettesnek.
(5) Némelyik régi történetírónál nem találom Lucretiust a consulok sorában;
náluk Brutus után nyomban Horatius következik. Talän azért merült feledésbe
az ő alakja, mert semmilyen esemény nem tette emlékezetessé consulságát.
(6) Iuppiter capitoliumi templomát még nem szentelték fel. Valerius és Ho¬
ratius, a két consul sorsolással döntötték el, hogy melyikük avassa fel. A sors
Horatiusra esett; Publicola pedig hadba vonult Veii ellen.? (7) Valerius rokon¬
sága az illendőnél jobban a szívére vette, hogy a híres-nevezetes templom fel¬
szentelése Horatiusnak jutott osztályrészül. Mindenáron meg akarták ezt aka¬
dályozni, és miután egyébbel hiába próbálkoztak, amikor a consul már rátette
a kezét az ajtófélfára, és az istenekhez könyörgő imádságát mondta, fejéhez
vágták a szörnyű hírt: meghalt a fia, és egy gyászoló család tagja nem szentelhet
fel templomot. (8) Nem hitt-e a hírnek Horatius, vagy ekkora lelkierőről tett
tanúságot — nem tudja biztosan a hagyomány, és megmagyarázni sem könnyű.
Mindenesetre tevékenységét épphogy megszakítva egyebet nem is szólt a hírre,
csak rendelkezett, hogy temessék el a holttestet, majd kezét le sem véve az aj¬
tófélfáról, folytatta az imát, és felavatta a templomot."
(9) Ezek az események zajlottak le otthon és a harctéren a királyok elűzetése
utáni első évben. A következő évre Publius Valeriust (másodszor) és Titus
Lucretiust választották consullá [508].
! A név jelentése: "a nép barátja, tisztelője.
? Halikarnasszoszi Dionüsziosz (V. 35. 3) szerint a capitoliumi Iuppiter-templom felirata
is megörökítette, hogy Horatius szentelte fel; a felszentelés évével (509 vagy 507) kap¬
csolatban viszont eltérnek a tudósítások. A szertartást csak imperiummal rendelkező
tisztségviselő végezhette.
: Horatius tette többféleképpen is magyarázható. Azáltal, hogy szóbeli nyilatkozatával
lezártnak nyilvánította a gyászt, mentesítette magát a haláleset okozta tisztátalanságtól
— de azis meglehet, hogy mivel a szertartást még úgy kezdte, hogy nem tudott fia haláláról,
és nem szakította meg, rituális szempontból tiszta maradt.
101