Oldal 100 [100]
OCR
és vissza kell szerezni, amit a háborúban elveszítettek. Targuinii lakosait a név és a rokoni kötelék ösztönözte; hízelgett a hiúságuknak, ha egy közülük való uralkodik Rómában. (5) Így hát két város két hadserege tartott Targuiniusszal, hogy visszaszerezZe trónját, és fegyverrel büntesse meg a rómaiakat. Amint római területre érkezett az ellenség, a consulok kivonultak elé. (6) Valerius a gyalogságot vezette négyszögletes menetoszlopban, Brutus felderítőként előrement a lovasság élén. Az ellenség seregében is a lovasság haladt elöl, az élén pedig Arruns Targuinius, a király fia léptetett; maga a király mögötte jött a légiókkal. (7) Amint Arruns előbb a távolból, a /iczorokról látta, hogy a consu/ jön, majd közelebbről, arcról is felismerte Brutust, haragra gyúlva így kiáltott: , Ez az, aki bennünket száműzött és elkergetett hazánkból! Itt csillog-villog a mi hatalmi jelvényeinkben. Királyokat megbosszuló istenek, segítsetek! (8) Megsarkantyüzta lovät, és egyenesen a consu/ra tamadt. Brutus látta, hogy ő a célpont. Akkoriban dicsőséges dolognak számított, ha a hadvezér maga is kivette részét a csatából, így elszántan vállalta a harcot. (9) Olyan gyűlölettel csaptak össze, hogy miközben ellenfelük testén akartak sebet ütni, egyikük sem gondolt a védekezésre. Így aztán szemtől szembe, pajzson keresztül átszegezték egymást lándzsájukkal, és együtt csúsztak le lovukról haldokolva. (10) Velük együtt a lovasság többi része is harcba bocsátkozott, és nem sok idő múltán megérkezett a gyalogság is. Váltakozó kimenetelű volt a csata, és szinte döntetlennel végződött: mindkét oldalon győzött a jobbszárny, a balszárnyat pedig visszaverték. (11) A veii sereg, amely hozzászokott, hogy a római hadsereg legyőzi, szétszóródott és megfutamodott; a targuiniibeliek ellenben, az új ellenfél, nemcsak helytálltak, de a maguk oldalán meg is verték a rómaiakat. 7. (1) Ezek után Targuiniust és az etruszkokat akkora félelem szállta meg, hogy félbehagyták az egészet, és éjszaka mind a veii, mind a targuiniibeli hadsereg visszavonult a maga városába. (2) E csatához egy csoda is fűződik. A következő éjszaka csendjében az Arsia-erdőből harsány hang szólalt meg; úgy vélték, Silvanus hangja volt.! Azt mondta, eggyel több etruszk esett el a csatában, így a háborúban a római sereg győzött. (3) Annyi bizonyos, hogy a rómaiak győztesként, az etruszkok pedig vesztesként vonultak el; másnap hajnalhasadáskor ugyanis, amikor már egyetlen ellenséges katona sem mutatkozott, Publius Valerius ! Silvanusnak, az erdők római istenének nem volt állami kultusza, de a magánemberek vallásosságában annál fontosabb szerepet játszott. Néha Faunusszal azonosították, aki szintén adhatott jóslatokat titokzatos erdei hang formájában. 99
