55.
(1) Tarquinius, mihelyt hatalmába kerítette Gabiit, békét kötött az aequusok
népével, és megújította a szövetséget az etruszkokkal. Ezután a Rómában folyó
munkálatokra fordította figyelmét; közöttük is elsőnek a Iuppiter-templom
felépitésére a Tarpeius-hegyen!, amelyet uralma és neve emlékmtiveként akart
az utékorra hagyni, emlékeztetôül, hogy amire a két Tarquinius közül az apa
fogadalmat tett, a fiú beváltotta. (2) Hogy a luppiternek és épülő templomának
szánt terület szabad legyen minden egyéb vallási kötöttségtől, elrendelte, hogy
fosszák meg szentségétől azt a néhány szentélyt és kegyhelyet, amelyeket még
Tatius király ajánlott fel a Romulus ellen vívott csata válságos pillanataiban, de
csak később szenteltek és avattak fel.’ (3) Az építkezés alapozási munkálatainak
kezdetén, mint mondják, az istenek egy csodajellel bólintottak rá a birodalom
jövőbeli nagyságára: a madarak ugyanis minden szentély szentségtől való meg¬
fosztására kedvező jelet adtak, egyedül Terminuséra nem.? (4) Ezt az előjelet és
jóslatot úgy fogták fel, hogy Terminus nem mozdult el a helyéről, az istenek
közül egyedül ő nem hagyta magát kicsalogatni a neki szentelt területről, és ez
az állam megállapodott helyzetét, biztonságát jelenti. (5) A maradandóságot
hirdető jóslat vétele után újabb csodajel következett, amely a birodalom nagy¬
ságát jövendölte meg. Azt mondják, a templom alapozása közben kiástak egy
emberi fejet, amelynek arca épen maradt.! (6) Ez a jelenség egyértelműen arra
utalt, hogy itt lesz a hatalom fellegvára és a világ feje — így nyilatkoztak a jósok,
nemcsak a városbeliek, hanem azok is, akiket a jel értelmezése végett hívattak
Etruriából.
(7) A királyt mindez a kiadások növelésére ösztönözte; a pometiai zsákmány¬
ból, amelynek az építkezés teljes költségét fedeznie kellett volna, az alapozásra
is alig futotta. (8) Már csak ezért is inkább elhiszem Fabius Pictornak, aki rá¬
adásul megbízhatóbb szerző is, hogy a zsákmány mindössze 40 talentum volt,
! A Capitolium másik neve (vö. I. 11.).
? Ezekről a kultuszhelyekről — Terminusét leszámítva — nem tudunk többet. Az V. 54.
7-ben még Iuventas kultuszáról történik említés ugyanebben az összefüggésben. Az
exaugurare kifejezés jelöli a szentségtől való megfosztást, arra utalva, hogy a helyet
koräbban madärjöslattal (augurium) szenteltek fel.
3 Terminus az elmozdíthatatlan határkő istene.
! Ez a történet kapcsolatban állhat azzal a másik tudósítással, amely szerint Karthágó
alapításakor először egy marha-, majd egy lófejet ástak ki a földből: az előbbi gazdagságot,
az utóbbi háborús sikereket jövendölt az új államnak. Az, hogy Róma legfontosabb
szentélyének alapításakor egy emberfejet találtak, amely mindkettőnél magasabb rendű,
és így nagyobb jövőt jósol, egyúttal Róma felsőbbségét is jelzi nagy ellenfelével szemben,
így az elbeszélésnek ez az eleme nyilván a pun háborúk idejére datálható.