dett a királyi trónszékre a Curiában, és kikiáltó útján hívatta a patríciusokat
, larguinius király" színe elé. (9) Az atyák nyomban összegyűltek: némelyek már
tudtak a tervről, mások pedig féltek, hogy később megkeserülnék, ha távol ma¬
radnának; a hirtelen, meglepő fordulat megdöbbentette őket, és úgy gondolták,
Serviusnak vége. (10) Targuinius ekkor rágalmazni kezdte a királyt, felmenőitől
kezdve. Azt a rabnőtől született rabszolgát — mondta — nevelőapja méltatlan
halála után egy asszony ajándékozta meg a királyi székkel; interregnumot sem
vezettek be, mint annak előtte szokásban volt, királyválasztó népgyűlést sem
hívtak egybe, a nép sem szavazta meg, az atyák sem hagyták jóvá. (11) Mivel
ilyen körülmények között született és jutott királyságra, a nincstelenek kegyét
hajhászta, akik közül maga is származott, és gyűlölte az előkelőket, akikhez nem
volt köze; elvette hát tőlük földbirtokaikat, és kiosztotta az aljanépnek." (12)
Minden terhet, amelyet azelőtt a közösség viselt, az állam előkelőire hárított át;
azért vezette be a censust, hogy a gazdagok vagyona szembetűnővé és így irigy¬
ség tárgyává váljon, Es legyen mit szetosztogatnia a szükölködöknek, amikor
arra szottyan kedve.
48.
(1) Beszéde közben érkezett oda Servius, akit egy rémült hírnök riasztott fel
a hírrel, és már a Curia előcsarnokából így kiáltott: , Mi folyik itt, Tarquinius?
Hogy merted az én életemben egybehívni az atyákat, és elfoglalni királyi szé¬
kemet?” (2) Mire Iarguinius dölyfösen azt válaszolta, hogy ő az apja helyét
foglalta el; sokkal jobb, ha egy király fia örökli a trónt, mint ha egy rabszolga;
Servius épp elég sokáig vezette orránál fogva és sértegette büntetlenül gazdáit.
Mindkét fél hívei csatakiáltásban törtek ki, és csak úgy csődült a nép a Curiához;
nyilvánvalóvá vált, hogy aki most győz, azé lesz a hatalom. (3) Ekkor Targuinius,
akit már szorult helyzete is a legvégsőkre kényszerített, életkora és testi ereje
folytán pedig komoly előnyben volt, derékon kapta Serviust, kivitte a Curiából,
és lehajította a lépcsőn; majd visszatért, hogy a senazust együtt tartsa.
(4) A király hivatalszolgái és kísérői szétszaladtak; maga Servius kivérezve,
csaknem félholtan menekült hazafelé királyi kíséretével, amikor Targuinius
emberei, akiket az utánaküldött, utolérték és megölték. (5) Ugy tartják, a gyil¬
kosság Tullia biztatására történt — ez teljes összhangban volna egyéb gaztettei¬
vel. Annyi mindenesetre biztos, hogy Tullia kocsin hajtatott a Forumra, és nem
tisztelve a férfiak gyülekezetét, kihívatta férjét a Curiából, hogy elsőként üdvö¬
zölje királyként. (6) Férje felszólítására, hogy távozzon ebből a kavarodásból,
hazafelé indult, és a Vicus Cyprius felső végéhez érve, ahol nemrégiben még