Page 72 [72]
ugyanis a Megállító Iuppiter templomának szomszédságában lakott — beszédet
intézett a néphez. (5) Azt mondta: nyugodjanak meg, a király csak elkábult
a váratlan ütéstől, a fegyver nem hatolt mélyen a testébe; már magához is tért;
megvizsgálták a sebet, és megtisztították a vértől: gyógyíthatónak látszik. Bízik
benne — mondta —, hogy hamarosan személyesen is viszontlátják a királyt; addig
is arra kéri a népet, hogy Servius Iullius szavának engedelmeskedjen; ő lát
törvényt, ő gyakorolja majd a király összes teendőjét. (6) Servius pedig megjelent
királyi köpenyben, /iczorok kíséretében, és leülve a királyi székre, egyes ügyek¬
ben maga döntött, máskor úgy tett, mintha meg kellene beszélnie a dolgot
a királlyal. Így aztán, bár Targuinius már nem élt, néhány napig eltitkolta halá¬
lát, és miközben úgy tett, mintha csak helyettesítené, megerősítette saját hatal¬
mát; végül azonban a palotát betöltő siratás fényt derített az igazságra. Servius
volt az első király, aki erős testőrséggel véve körül magát, a nép jóváhagyása
nélkül, az atyák akaratából nyerte el a trónt. (7) Ancus fiai pedig már akkor
száműzetésbe vonultak Suessa Pometia városába, amikor hírül vették, hogy
vétkük segítőit kézre kerítették, a király életben maradt, Servius pedig szilárdan
tartja kézben a hatalmat.
42.
(1) Servius ezután legalább annyira megerősítette hatalmi helyzetét a családi
kapcsolatok, mint hivatalos intézkedései révén: hogy Targuinius fiai ne érezze¬
nek iránta olyan gyűlöletet, mint Ancus fiai éreztek Targuinius iránt, hozzáad¬
ta két leányát Lucius és Arruns Targuiniushoz, elődje két fiához. (2) Mindamellett
emberi bölcsességével nem bonthatta fel a végzet megváltoztathatatlan rende¬
lését, hogy a hatalmával szembeni irigység még háznépe körében is mindenfé¬
le ármánykodás és gyűlölség táptalaja ne legyen.
A nyugalom fenntartása szempontjából éppen jókor tört ki a háború Veiivel
— a fegyverszünet ideje ugyanis lejárt? — és más etruszk népekkel. (3) Ebben
párhuzamok. A motívum Tacitusnál bukkan fel újra (Evkönyvek I. 5), ahol Livia hason¬
lóképpen titokban tartja Augustus halálát, és csak Tiberius hatalomátvételével együtt
hozza nyilvánosságra.
IA írabea nevű rövid bíborköpeny eredetileg katonai viselet, majd az etruszk királyok
hatalmi jelvénye volt. Rómában később a consulok viselték hadüzenetkor, valamint a Salius¬
papok, az augurok, Iuppiter és Mars Samenjei, illetve ünnepi alkalmakkor a lovagok.
? Veiivel kötött fegyverszünetről csak az I. 30. 7-ben esik szó, ez azonban még Romulus
idejére utal vissza; az utolsó háborút pedig az I. 33. 9-ben, Ancus uralmának tárgyalá¬
sánál említi Livius. Az itt szereplő fegyverszünet előzményeként egy Targuinius Priscus
alatt vívott háborút gyaníthatunk, amelyet Livius valamilyen okból említés nélkül hagyott
(talán azért, mert a háború és a fegyverszünet között forrást váltott).
71