Page 69 [69]
, Mi vagyunk."
, A maga ura-e Collatia lakossága?"
„Igen.”
„Atadjätok-e magatokat és Collatia népét, a várost, a szántóföldeket, a vizet,
a határköveket, a szentélyeket, az eszközöket, minden isteni és emberi dolgot az
én és a római nép hatalmába"
»Atadjuk. ”
, Én pedig elfogadom."
(3) A szabin háború befejezése után Targuinius diadalmenetben tért vissza
Rómába. Majd az őslatinok ellen indított háborút. (4) Velük sehol sem került
sor döntő ütközetre, hanem Targuinius sorra hódoltatta az egyes városokat, míg
végül az egész latinságot leigázta. Elfoglalta Corniculum, az ősi Ficulea, Cameria,
Crustumerium, Ameriola, Medullia, Nomentum városokat — ezek vagy az ősla¬
tinok települései voltak, vagy a latinokhoz pártoltak. (5) Ezután békét kötöttek.
A békében megindított munkákat ezután még nagyobb lelkesedéssel folytat¬
ta, mint amilyen lendülettel háborút viselt, hogy a nép otthon se tétlenkedjen
többet, mint a háborúban. (6) Arra készült ugyanis, hogy a Város eddig meg
nem erődített részét kőfallal veszi körül — e munka megindítását zavarta meg
a szabin háború —; majd a Város legmélyebben fekvő pontjait a Forum körül és
a többi völgyet a dombok között, mivel a síkságról nehezen folyt le a víz, a Di¬
berisbe vezető csatornákkal lecsapolta; (7) végül pedig, lelkében mintegy meg¬
sejtve a hely jövendő nagyságát, a Capitoliumon területet foglalt le a szabin
háborúban megígért Iuppiter-templom alapjai számára.
39.
(1) Ebben az időben egy megnyilvánulásában és következményeiben egyaránt
rendkívüli csoda történt a királyi palotában. Azt mondják, egy Servius Tullius
nevű alvó kisfiúnak sok ember szeme láttára lángok fogták körül a fejét. (2)
A különös esemény keltette hangos lármára felébredt a királyi pár. Az egyik
szolga vízért szaladt, hogy megfékezze a lángokat, de a királyné visszatartotta.
Lecsillapította a riadalmatt, és megtiltotta, hogy a fiúhoz hozzányúljanak, amíg
magától fel nem ébred. Azután az álommal együtt a láng is tovatűnt. (3) Ekkor
Tanaguil félrevonta férjét, és így szólt: , Látod-e ezt a fiút, akit mi ily szerény
módon nevelünk? Nos, biztosra vehetjük, hogy egyszer majd ő lesz a mi fény¬
sugarunk válságos helyzetünkben, fenyegetett királyságunk védelmezője. Neveljük
tehát ezután a legnagyobb gonddal, mert hatalmas dicsőséget hoz még miránk
és Rómára is." (4) Ettől kezdve a fiúval úgy bántak, mint tulajdon gyermekük¬
kel, és hozzásegítették, hogy elsajátítsa mindazt a tudományt, ami magasabb
célok elérésére ösztönözheti tehetségét. Az istenek akarata szépen beteljesedett,
68