Page 60 [60]
31.
(1) A szabinok legyőzetése után, midőn Tullus király és az egész római állam
hatalma és dicsősége teljében volt, egyszer csak jelentették a királynak és az
atyáknak, hogy az Albai-hegyen kőeső hullott. (2) Mivel a hír eléggé hihetet¬
lennek hangzott, a csoda megtekintésére embereket küldtek ki, akiknek szeme
láttára olyan sűrűn hullott a kő az égből, akár a jégeső, ha a feltorlódó felhőkből
a föld felé hajtja a szélvihar. (3) Hallani véltek egy hatalmas erejű hangot is
a hegy tetején zöldellő ligetből, amely azt mondta, hogy az albaiak áldozzanak
hazai szertartásaik szerint." Ezeket a szertartásokat ugyanis az albaiak hagyták
feledésbe merülni, mintha az isteneiket is elhagyták volna hazájukkal együtt, és
vagy átvették a római vallás gyakorlatát, vagy sorsuk miatt haragra gyúlva — nem
ritkaság — elfordultak az istenektől. (4) A csodajel hatására a rómaiak is áldoza¬
ti kilencedet rendeltek el, akár mert ezt tanácsolta az Albai-hegyről az égi hang
— a hagyomány ezt is megemlíti —, akár a haruspexek? javaslatára cselekedtek így.
A szokás mindenesetre fennmaradt, hogy valahányszor ilyen csodának érkezik
híre, kilencedet ülnek.
(5) Nem sokkal ezután járvány tört ki. Jóllehet emiatt az emberek kevésbé
lelkesedtek a hadviselésért, a harcias király nem hagyott nekik nyugtot a fegy¬
veres szolgálattal: úgy tartotta, hogy a katonáskodás egészségesebbé teszi az
ifjakat, mint az otthoni élet; végül azonban maga is hosszan tartó betegségbe
esett. (6) Ez nemcsak a testét, hanem szilaj lelkét is annyira megtörte, hogy ő,
aki eddig semmit sem tartott méltatlanabbnak egy királyhoz, mint hogy a vallás
felé forduljon, egyszerre mindenféle kisebb-nagyobb babonák hatása alá került,
ami a nép lelkét is vallásos aggályokkal töltötte el. (7) Már mindenki a Numa
királysága idején uralkodó állapotokat kívánta vissza, és a betegségtől való me¬
nekvés egyetlen lehetőségének azt tartotta, ha kieszközlik az istenektől a békét
és kegyelmet. (8) Azt mondják, hogy Numa feljegyzéseit bújva maga a király
bukkant rá bizonyos, Iuppiter Elicius tiszteletét szolgáló titkos áldozati szertar¬
tások leírására." Ezeket a szent szertartásokat elvonulva egymaga akarta elvé¬
gezni, de helytelenül kezdte meg vagy végezte el a szent cselekményt, így nem¬
csak hogy égi jelenésben nem volt része, hanem Iuppiter — haragjában, amiért
! Ez a Latin Ünnepek (feriae Latinae) eredetmondája, amelynek során a latin közösségek
Iuppiternek áldoztak az Albai-hegyen. Az ünnep időtartama alatt Latiumban szünetelt
a katonai tevékenység.
? A baruspexek etruszk eredetű jósok voltak, akik elsősorban áldozati állatok belsőségeiből
jósoltak, de a legkülönfélébb csodajelek értelmezésével és kiengesztelésével is foglalkoz¬
tak.
3 Vö. I. 20. 7.
59