Page 58 [58]
osztottad meg Fidenae és Róma között, úgy ma testedet kell odaadnod, hogy
szétszakítsák." (10) Rögtön oda is rendelt két négyesfogatot, Mettiust közéjük
feszíttette, majd egymással ellenkező irányba megugratták a lovakat. A két kocsi
kettészakította a testet, magával vonszolva a hozzákötözött végtagokat. (11)
Mindenki elfordította tekintetét a rettenetes látványtól. Ez volt az első és utol¬
só alkalom a rómaiaknál, hogy ezt az emberiesség törvényeit semmibe vevő
büntetést alkalmazták, egyébként joggal dicsekedhetünk, hogy nincs olyan nép,
amelynek a mieinknél enyhébb büntetései volnának.
29.
(1) Időközben már lovasokat küldtek Albába, hogy a lakosságot Rómába köl¬
töztessék. Majd kivezényelték a légiókat a város lerombolására. (2) Amint ezek
bevonultak a város kapuin, odabent nem fogadta őket riadalom, rettegés, mint
városok elfoglalásakor szokás, amikor az ellenség betöri a kapukat, faltörő kos¬
sal ledönti a falakat, erőszakkal beveszi a fellegvárat, és a katonák dühödt lár¬
mája és rohangálása keresztül-kasul a városon tűzzel-vassal forgat fel mindent,
(3) hanem komor hallgatás és néma fájdalom szorította össze a lakosok szívét.
Félelmükben nem is voltak képesek átgondolni, mit hagyjanak hátra, mit vigye¬
nek magukkal, egymástól kérdezősködve álldogáltak házuk küszöbén, vagy még
egyszer végigjárták otthonukat, nyughatatlanul, tudván, hogy utoljára látják. (4)
Amikor pedig már sürgette őket a távozást parancsoló lovasok kiáltozása, már
hallatszott a város túlsó végéből a leomló házak robaja, odalátszott a távoli he¬
lyekről felszálló por, amely felhőként borított be mindent, ki-ki vaktában fel¬
kapta, ami a keze ügyébe esett, és már ment is, elhagyva családi tűzhelyét, házi
isteneit, az otthont, ahol született és nevelkedett. (5) Ellepte az utakat a hurcol¬
kodók végeláthatatlan menete, és egymás nyomorúságának láttán újra elfogta
őket a sírás, keserves jajszavak hallatszottak az asszonyok szájából, főleg amikor
elhaladtak fegyveresektől megszállt szent templomaik előtt — mintha csak fog¬
ságban hagynák hátra isteneiket. (6) Mihelyt az albaiak kivonultak a városból,
a rómaiak a földdel tettek egyenlővé minden középületet és magánházat, és
egyetlen óra 400 esztendő művét — ennyi ideig állt fönn Alba — romhalmazzá,
pusztasággá változtatta. Az istenek templomait azonban a király parancsa ér¬
telmében megkímélték.
30.
(1) Róma közben tovább növekedett Alba romjain. Lakóinak száma megkét¬
szereződött, a Városhoz csatolták a Caelius dombot, és hogy minél többen te¬
lepedjenek ide, Tullus ezt a helyet választotta ki királyi palotája számára, és
odaköltözött. (2) Az albai előkelőségeket — hogy az államot e téren is megerő¬
57