Page 56 [56]
— immár római colonia — lak6it bujtotta fel a fegyverfogásra az albaiak ätpärto¬
lásának ígéretével; a tervbe Veiit is bevonták szövetségesnek.
(4) Amikor Fidenae nyíltan elpártolt, Tullus seregestül elhívatta Mettiust
Albából, és felvonult az ellenség ellen. Átkelt az Anio folyón, és a Torkolatnál!
ütötte fel táborát. A veiibeli sereg már átkelt a Tiberisen a Torkolat és Fidenae
között. (5) A csatarendben ők alkották a jobbszárnyat, a folyó mellett; a balszár¬
nyon, a hegyekhez közelebb a fidenaebeliek álltak fel. Iullus saját katonáit
a veiibeliekkel szemben sorakoztatta fel, az albaiakat pedig a fidenaebeli legiö¬
val átellenben. Az albai vezérben bátorság sem volt több, mint hűség. Minthogy
sem ott maradni, sem nyíltan átállni nem mert, szép lassan felhúzódott a he¬
gyekbe. (6) Mihelyt úgy vélte, hogy már elég magasra feljutott, csatarendbe
állította seregét, és kétségek közt vergődve, hogy időt nyerjen, felfejlesztette
csapatait. Az volt a szándéka, hogy ahhoz a félhez csatlakozik, amelyiknek ked¬
vez a szerencse. (7) A mellette álló rómaiak először ugyancsak elcsodálkoztak,
amikor észrevették, hogy szövetségeseik távozásával fedezetlen maradt az olda¬
luk; aztán egy lovas a királyhoz vágtatott, és jelentette neki, hogy az albaiak épp
elhagyják a csatamezőt. Tullus ebben az aggasztó helyzetben fogadalmat tett,
hogy tizenkét Salius-papot választ, és egy-egy szentélyt emel Pallornak és Pa¬
vornak, a Félelemnek és Rettegésnek. (8) Rärivallt a lovasra — hangosan, hogy
az ellenség is meghallja —, hogy térjen vissza a csatába: riadalomra semmi ok, az
albai hadsereg az ő parancsára tesz kerülőt, hogy a fidenaebelieket fedezetlen
oldalukról hátba támadja. Azt is meghagyta neki, hogy mondja meg a lovasok¬
nak: emeljék magasra lándzsájukat. (9) Ezzel a római gyalogság zömének szeme
elől elzárta az albai hadsereg távozásának látványát; akik mégis látták, hitelt adva
a király szavainak, annál elszántabban küzdöttek. Most az ellenséget fogta el
a félelem: hallották a fennhangon kiadott parancsot, és a legtöbb fidenaebeli —
hisz városuk co/oniaként a rómaiakhoz tartozott? — tudott is latinul. (10) Ezért
ijedtükben, hogy az albaiak a dombokról lezúdulva elvágják őket a várostól,
megfutamodtak. Iullus nem tágított a nyomukból, és miután szétszórta a fide¬
naebeliek szárnyát, visszatérve még vadabbul támadott rá a veiibeliekre, akikre
átragadt szövetségeseik rémülete. Támadását azok sem bírták ki, de rendezetlen
futásukban meggátolta őket hátuk mögött a folyó. (11) Miután mégis erre ve¬
zetett a menekülés útja, némelyek csúfosan eldobálták fegyvereiket, és vakon
belerohantak a vízbe, azokat pedig, akik a parton maradtak, ingadozva a mene¬
külés és ellenállás között, ott kaszabolta le az ellenség. A rómaiak ennél véresebb
ütközetet eddig még nem vívtak.
! Torkolat (Confluentes - ‘egybefolyö vizek’): az a hely, ahol az Anio a Tiberisbe torkollik.
2 Vö. I. 14-15.
55